Ez itt Stanley. Stanley mindig tudja hogy mi a dolga, mert képes teljesíteni az utasításokat. Stanley jó munkaerő. Légy olyan mint Stanley.

YPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEY

Stanley egész nap egy aprócska, félig üres, 427-es számú irodában gubbaszt, és azt teszi amihez a legjobban ért. Utasításokat hajt végre egy monitor előtt, egyiket a másik után, nyomogatja a gombokat szépen sorban. Nincs kérdés, nincs kétkedés, állandóság van és ennek az  állandóságnak a finom, puha baldahinja. Stanley nem is lehetne boldogabb.

Egy nap Stanley azon kapja magát, hogy vár. Valami megváltozott, valami nem olyan mint szokott lenni. A monitor amit már hosszú-hosszú évek óta bámul, elhallgatott. Nem táplálja őt tovább az ismerős utasításokkal. Fel kell állnia, ki kell nyitnia az ajtót, és utánajárnia a dolgoknak. Stanley pontosan ezt fogja tenni, kilép azon az ajtón és...

Ekkor látja, hogy az épület teljesen üres, a kollégái eltűntek, sehol senki. Talán a délutáni meetingen van mindenki, vagy egyszerűen csak kiment volna valami a fejéből? Lemaradt valamiről, egy kör e-mail, egy leesett post-it, vagy csak túlságosan elbambult volna? Lehet, hogy ez csak egy rossz vicc, amit a kollégái űznek vele? Netán szombat van? Vagy... és talán ez a legvalószínűbb, ez az egész csak egy rossz álom? Akkor mindjárt felébred. Talán éppen most. Vagy most. Vagy most. Vagy most. Vagy most. Va...

Vajon te (igen, te Stanley), hogy folytatnád a történetet? Egy játék, ami pontosan ezt a kérdést szegezi neked, vajon maradhat-e továbbra is játék? Ha igen, és a történet adott, vajon te mint szereplő végig kell, hogy menj az általa kijelölt úton? Vajon ragaszkodnod kell a szigorú játékszabályokhoz, a pályák térbeli határaihoz és a játék világának korlátaihoz? Mikor a narrátor azt mondja, hogy Stanley befordul a bal oldali ajtón, mégis miért ne mehetnél egyenesen a másik irányba, magasról téve, hogy mit mond neked a narrátor, hiszen OTT VAN az a másik ajtó is?

YPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEY

Na és a narrátornak ezek után talán nincs joga megkérdezni tőled (ha már egyszer ő az a szerencsétlen narrátor), hogy Stanley… mégis mi a fészkes fenét csinálsz, hiszen épp az előbb mondtam hogy BALRA, és nem jobbra. Vajon egy játékban van olyan, hogy szabad akarat, vagy csak ülünk a monitor előtt és utasításokat hajtunk végre, egyiket a másik után, nyomogatjuk a gombokat szépen sorban…?

Aki játszott valaha számítógépes játékkal, minden bizonnyal meglegyintette ennek az egésznek a problematikája, ha nem is tette fel ilyen konkrétan a kérdéseket. Mi van, hogy ha nem arra megyek amerre a story terelni akar, mert előtte még meg akarom nézni, mi van a világítótorony mögött, vagy fel lehet-e mászni a tetejére, le lehet-e onnan ugrani? Mert én most épp nem akarom teljesíteni a küldetést, vagy pont időben odaérni egy visszaszámlálás végére és hatástalanítani a szerkezetet, hanem kíváncsi vagyok, hogy idefelé jövet az a sikoltozó recepciós csaj merre rohan haza, vagy mondjuk meg lehet-e kínálni egy fontosabb szereplőt ólommal és ehhez hasonlók.

YPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEYPARABLETHESTANLEY

A játék a régi, de jól megdolgozható Source Enginre épül, egészen pontosan annak egy fan-made mod-jára. Anno egyetlen ember, Davey Wreden keltette életre a Half Life 2 egyik furcsa kiegészítéseként, amiből végül 2013-ban kivirágzott a teljes koncepció: mossuk össze A Mátrixot, a Galaxis Útikalauz-t, tegyük az egészet egy multi cég ismerős, de sivár irodaházának falai közé, és aztán engedjük, hogy valami angol lord megfogja az egzisztencialista főszereplőnk kezét, és kellemes baritonjával végigvezesse a sztorin. Na igen, a sztori… Ami minden pillanatban elkezdődhet… Nem véletlenül nem írtam még a történetről, ugyanis bármiféle mélyfúrás csak csorbítaná az élményt, és kommentekben aztán jönnének a nagybetűs "SPOILER" feliratok sok felkiáltójellel, szóval...

Szóval van ez a játék, hogy The Stanley Parable és ez azt mondja, hogy vagy TE, meg van a NARRÁTOR, és van még olyan, hogy A SZTORI. Hagyod kibontakozni és mész amerre visz téged, vagy ellen tartasz neki? És ha igen, szerinted az majd csak úgy hagyja magát? Vicces lesz, vagy drámai? Lesz eleje, közepe, vagy vége? Jobbra akarsz menni? Balra? Vagy ugyan nincs közép út, de te mégis inkább azt választanád?  És mi van akkor, ha az előzőek közül te mindet ki akarod próbálni?

Te vagy Stanley, aki épp most lépett ki a 427-es iroda ajtaján, és ami ez után következik,  az egészen más lesz, mint amit eddig láttál vagy hallottál...               ...vagy talán mégsem.

ERTHEENDISNEVERTHEENDISNEVERTHEENDISNEVERTHEENDISNEVERTHEENDISNEVERTHEENDISNEVERTHEENDISNEV