[Supernatural Movies]

Mindenki nyugodjon le - Tengerfedő

Japán Filmhét 2017 - Gasztrofilmek a terítéken

2017. június 15. - Duba Dániel

Banana Yoshimoto japán írónő már lassan másfél évtizede ismert a magyar olvasóközönség számára. Kitchen című első regényével nagyjából tíz évvel ezelőtt találkoztam először, de ekkor már a látóteremben volt a kortárs japán irodalom, hála a Geopen kiadónak és Murakami Haruki "műholdas" regényének. Yoshimoto There is No Lid on the Sea című könyve alapján 2015-ben készítettek egy csendes, merengős hangulatú filmet, amelyet most a héten a Toldi Moziban futó Japán Filmhét keretében volt szerencsém megtekinteni. A Tengerfedő teltházas vetítése során szűk másfél órában élvezhettem a sós, tengeri levegőt, mely így egy kis robbanásmentes felüdülést nyújtott a legutóbbi A múmia, és a hamarosan érkező Transformers sajtóvetítése között.

tengerfedo_poszter.jpg

Megelégelve a Tokió nyújtotta nagyvárosi létet Mari felmond díszlettervezői munkájában, és visszaköltözik a zöldellő hegyek és a tenger szegélyezte kikötővárosba, ahol felnőtt. Kakigoori, vagyis a japán ízesített jégkása készítéséből kíván megélni, megnyitva saját kis tengerpart melletti boltját. Ebben segítségére lesz egy fiatal lány, Hajime, akit a múltjában fellángolt tragédiák emésztenek, és Mari régi szerelme, Osamu. Ők hárman a tenger zúgása és a jégkása módszeres fogyasztása mellett próbálnak megbirkózni múltjukkal, és jövőbeni terveik rájuk nehezedő súlyával.

A sztori akár egy visszafogottabb Ghibli anime története is lehetne, megvalósításában ugyanakkor a végletekig mentes a szentimentalizmustól és a giccs minden formájától. Háttérzene nélkülisége, és a felvételek látszólagos natúrsága ellenére is megkapó élményt nyújt. A színészi játék csupaszsága, a mondanivaló őszintesége, valamint a japán tengerparti kisváros szemet gyönyörködtető képei pihentető tartományba állítják a pulzusunkat, akár egy kiadós wellness hétvége.

tengerfedo_2.jpg

A japán filmgyártásnak van egy jól elkülöníthető ága, amibe ez a film is tökéletesen belesimul. Ezeknek a jellemzően női főszereplős könnyedebb drámáknak, melyeknek jellegzetes alapkonfliktusa a szülővárosba való visszaköltözés, és az ezzel járó múltfeldolgozás élménye, nagy hagyományai vannak a szigetországban. A Tengerfedő érintőlegesen belenyúl a peremvidéki városok és falvak kiüresedésnek a XX. századi japánra jellemző problémájába is, mellyel a film főszereplője tulajdonképpen a film kezdetekor szembefordul. A pénz hajszolásának tudatos háttérbe szorításával, a család, a barátság és az élet apró örömeinek megélése felé nyit (mint például macska módjára heverészni a bejárat előtti szőnyegen).

Az elmúlt évtizedekben kíméletlenül végbemenő urbanizáció kikezdte az egykor népes kikötőváros mostanra félig kihalt utcáit, alig működő neontábláit, beengedve így az egyre jobban elburjánzó növényeket, hogy azok végül visszafoglalhassák a népesség által kiépített, mostanra viszont már magára hagyott területeket. Ez a motívum és az eredményeképpen kiüresedő városkép szerves részét képezi a film ártatlan, melankólikus hangulatának. Persze én a régi berögződéseknek köszönhetően, ha meglátok egy villódzó, japán neonfeliratot, megjelenik a szemeim előtt, ahogy Takeshi Kitano egyszer csak befordul a sarkon fekete nyakkendőben, kezében egy csőre töltött 9 mm-essel, hogy kimérten megállapodjon a kamerával szemben. De itt se yakuzák, se golyózápor, csak a sirályok, a tenger hullámzása, a jégkása surrogása, és ez így kifejezetten megnyugtató.

tengerfedo_1.jpg

Mert időről-időre kell egy ilyen film is, melynek karakterei nem kifejezetten jók és rosszak, hanem egyszerűen csak emberek. Kell, hogy a maga elfeledett hétköznapiságával röpke másfél órára kiszakítson minket a körút zajosságából, ki a 4-es 6-osról, a zsúfolt aluljárókból, az elviteles közepes cappuccinokból, a lekésett utolsó metrókból, a beállt rakpartból, a méregdrága kézműves fánkozókból, a csúfos 1:0-okból, az erős és büszke európai valóságunkból. 7/10

A Japán Alapítvány szervezésében megrendezett Japán Filmhéten érdemes most belekóstolni a szigetország kortárs filmes kultúrájába. A Toldi Moziban váltható ötszáz forintos "repülőjegyek" segítségével, most az egész hetet a felkelő nap országában tölthetjük anélkül, hogy beütne a jetlag. A gasztronómia tematikájára összeállított program teljes részleteiben a Japán Alapítvány, valamint a Toldi Mozi honlapján tekinthetők meg.

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket Facebookon vagy Twitteren!

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr112594685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása