Just another day at the office

A sicario szó eredete a jeruzsálemi zelótákhoz köthető. Ez a vérszomjas csoport a hazájukat megszálló rómaiakra vadászott. Mexikóban a sicario azt jelenti bérgyilkos. Ezekkel a sorokkal indított Denis Villeneuve 2015-ben bemutatott Sicario - A Bérgyilkos című alkotása. És ezek voltak azok a sorok, amik hatására jó pár ember teljesen másra számított, mint amit valójában a film adott neki. Megannyi kritikában olvastam, hogy „az ember amikor egy drogkartell leszámolással kapcsolatos filmet néz, akkor nem egy ilyen unalmas tálalást vár.” Nos, maradjunk annyiban, hogy akinek a Sicario egy drog kartell leszámolásról szólt, az valamint nagyon, de nagyon csúnyán benézett. Emiatt pedig csak és kizárólag saját magát okolhatja, mert így lemaradt egy olyan bosszútörténetről, aminél hatásosabbat nem sokat csináltak Hollywoodban. Persze meg lehet érteni, ha valakinek nem tetszik Denis Villeneuve lassú tempója, de ez még nem indok arra, hogy ne fogjuk fel, mit is látunk. A folytatással azonban jobban járnak ezek az emberek, ugyan is nem árul zsákbamacskát, és a trailerek se lettek félreérthetőek. Ettől a filmtől sokkal inkább azt fogjuk kapni, amit előzetesen várunk. Hogy jót tett-e ez az összképnek? Nos…is-is.

The Beast

A rossz, a gonosz, a szörny, el diablo sohasem alszik. Ha hivatásunknak választjuk ennek a féken tartását, esetleg kiirtását, akkor bizony nincs idő a lazításra. Az első rész eseményei óta a dolgok semmit nem változtak. A gonosz továbbra is jelen van, és azon ügyködik, hogy megkeserítse mindenki életét. Kezdetnek határon átcsempészett terroristák döntenek úgy, hogy egy focimeccs szünetében besétálnak egy bevásárló központba, és ott a magukra erősített pokolgéppel szolgáltatnak igazságot. Hogy maguknak vagy az országuknak? Nem számít. A szakmát ez cseppet sem érdekli. Ők csak azt látják, hogy Amerikát megsebezték, és ha be akarják tapasztani eme sebet, akkor bizony mocskos dolgokhoz kell folyamodni. Emiatt a mocsok miatt hívták be Matt Gravert (Josh Brolin), hogy újra szedje össze a csapatát, és régi cimborájával, Alejandroval (Benicio Del Toro) karöltve ismét ruccanjanak át Mexikóba, és tegyék, amihez a legjobban értenek. És hogyan is lehet a leghatásosabban feltűzni egy karó tetejére az ördög fejét? Ha háborút szítanak ki a konkurens drog kartelek között, akik pedig látványosan kinyírják egymást. Ám a szörnyeket se olyan fából faragták, akik minden ellopott drog árúra, vagy kinyírt családfőre csak úgy előugranak a bokorból. Olyan aduász kell, amitől nem egy szimpla mészárlás, hanem egy egész országot átölelő háború robban ki. Ezekben az időkben pedig nem a drog, hanem az embercsempészet hozza a legtöbb pénzt, így eme szokást kicsit átvariálva Matt és csapata úgy dönt, hogy elrabolják el diablo lányát, és ráfogják egy konkurens kartellre. A terv remekül is működik, csak sajna közbe jön valami, ami megváltoztatja mind a játékszabályokat, mint a hosszabbítás lecsengését. Nem akarok részletesebben belemenni a sztoriba, de izgalmas, fordulatos és meglepő dolgokkal is kecsegtet. Csak ez a meglepetés nem minden esetben hagy pozitív szájízt maga után.

Bár a készítők azt nyilatkozták, hogy eleve trilógiának szánták a Sicario szériát, de én ennek ellenére kétkedve fogadtam a második rész hírét. Egyfelől azét, mert nem láttam szükségét annak, hogy folytassák a sztorit, másfelől pedig azért, mert bár a két főszereplő megmaradt, de a rendező és Roger A. Deakins operatőr viszont már nem tértek vissza a második menetre. Nem beszélve Jóhann Jóhannssonról, aki tragikus hirtelenjében hagyott itt minket. Azonban az első teaser piszok erősre sikerült, és nagyon úgy festett, hogy bizony nem lesz itt probléma. A rendezői székbe azt a Stefano Sollimat ültették, aki a Suburra gengszterfilmmel bizonyította, hogy nem csak remek látásmóddal, de ugyan ilyen remek feszültségteremtéssel is megvan áldva, a sztorit pedig az a Taylor Sheridan jegyezte, aki megannyi remek forgatókönyv mellett idén a rendezői képességeit is megcsillogtatta a Wind River című thrillerben. Mégpedig nem is akárhogy. Szóval bármennyire is kétkedve fogadtam az elején a folytatás hírét, annyira jók voltak végül az előjelek. És ezeken a területeken, nem is volt hiba. A képi világ fantasztikus, a színészvezetés pazar, a feszültség fokozatosan mászik fel a gyomrodig, és éri el a kellő hatást.

Hogy akkor még is mi a probléma? A film utolsó harmada. A közel két órából az első nagyjából 80 perc közel tökéletes. Ugyan nem éri el az első rész szintjét, de már-már hasonló magasságok felé kacsintgat. Aztán amikor megtörténik az első nagyobb fordulat, onnantól kezdve mintha valaki kitörölte volna az alkotók fejéből az első részt és azt, milyen jellemmel és karakterrel rendelkeznek a főszereplőik. Mind Matt, mind Alejandro hoz olyan teljes mértékben karakteridegen döntéseket, amiket egyszerűen nem akartam elhinni. Magát a cselekményt és a tempót nem zavarják meg, csak éppenséggel egyikükhöz se illik az, amit látunk tőlük.  A kegyetlen, lelkiismeretfurdalás nélkül létező Alejandro hirtelen erkölcsös lesz, és nem viszi véghez azt, amit az első részben nem is egyszer meglépett? Matt, akinek sziklaszilárd elképzelései és elvei vannak, most hirtelen leszar mindent és mindenkit, és pofán köpi mindazt, amit eddig tett,  elért, illetve amiben alapjáraton hitt? Mert ha nem róluk lenne szó, esetleg nem készült volna el az első rész és csak egy szimpla akciófilmet látnánk, akkor ez nem lenne zavaró. Ám ahogy felépítették őket az első részben, és ahová kifutott az ő karakterük, az most mind a feledés homályába veszett, és ezáltal két remek karaktert sikerült a sárba és az átlagosság tágas gödrébe taszítani. Kár érte, mert mindkettőjük szép jövő elé nézett, és olyan dolgokat is véghez vihettek volna velük, ami a Sicario 2-őt ha nem is emelte volna a mestermű státuszba, de mindenképpen egy szájtátós, "ezt most tényleg meg merték lépni" döbbenetet simán kiválthatott volna belőlünk.

Mierda  

A film végén egyszerre jelent meg az arcomon az öröm, valamint a düh. Örültem, mert az első 80 perc olyan élményt adott, amit elvártam az előzetesek után. Viszont dühös voltam, mert érthetetlen és teljességgel karakteridegen cselekedeteket láttam két remek karaktertől, akik ezzel elveszítették a hitelességüket számomra. Bármit is fognak kezdeni velük a harmadik, záró epizódban, nem fogom elhinni, ugyanis, ha egyszer képesek voltak őket egy orbitális nagy tockossal eltéríteni a személyiségüktől, akkor miért ne tennék meg velük még egyszer? Persze lehet, hogy bennem van a hiba, és valójában nem kellene ekkora feneket kerekítenem ennek, mivel ettől függetlenül a film remek, és mindenképpen érdemes moziban megnézni. Hiszen a hibái ellenére kiemelkedik az átlagból, és mutat illetve meglép olyan dolgokat, amiket a hasonszőrű alkotások még álmukban se mernének bevállalni. Csak lehetett volna ennél sokkal több is. 7/10

A film MAFAB adatlapja

Ha tetszett, amit olvastál, kövess minket a Facebookon és a Twitteren!