A német filmgyártás egy rendkívül érdekes része a filmtörténelemnek. Rengeteg minőségi filmet adtak nekünk az évek során, mivelhogy a filmjeik nagy részére a német precizitás a jellemző. Kivételek ugyanakkor mindig vannak, és ez az ő esetükben a vígjáték, illetve az akció műfajban mutatkozik meg. Példákat most nem akarok írni, mert biztos vagyok benne, hogy mindenki találkozott már ilyen filmekkel.

Florian Henckel von Donnersmarck, A mások élete című filmje az előbb említett precíz, minőségi alkotások közé tartozik. Témáját tekintve meg egy komoly történelmi drámáról beszélünk, melyben a rendező a 80-as évekbeli NDK-ba repít minket vissza. Az akkori vezetés és az állambiztonság elnyomja a művészeket, jelen esetben Georg Dreymant. Az államnak rendkívül pontos és hatásos megfigyelőrendszere van, amellyel a nemkívánatos személyeket tökéletesen letudják leplezni. Gerd Wiesler századosnak pont egy ilyen feladata van, melyben Dreymant és az élettársát kell megfigyelnie. A feladat során viszont Gerd nagyon sok mindenre rádöbben…

Megmondom őszintén, maga a film nem igazén tetszett, pedig a rendezés kiválóra sikeredett. Emellett a színészi játék is, Ulrich Mühével az élen remek volt. Aztán folytatva a jó sorozatot, a díszleteket is meg kell említeni, mert fantasztikusan ábrázolták az akkori időket. (Nem is tudom, hogy láttam-e már olyan filmet, amiben Barkasok, Trabantok és Wartburgok járták az utcákat.) Tehát minden megvolt ahhoz, hogy magas pontszámot adjak a filmre, de valahogy a történet nem fogott meg, ami talán az extrém lassúság miatt volt. Ez számomra most rossz irányba vitte a filmet, holott biztos vagyok benne, hogy pont ez miatt szeretik sokan.

Ha összegezni akarom A mások élete című filmet, akkor egy igazi német minőségi alkotás, de az én szememben nem hibátlan. Viszont a sok pozitívum miatt nem tudom lehúzni úgyhogy 7/10-et mindenképp megérdemel.