Ben Affleck elmondhatja magáról, hogy rendkívül sokoldalú ember, hisz a színészkedés mellett kipróbálta már magát forgatókönyvíróként (Oscar díj – Good Will Hunting), producerként, illetve rendezőként, és látva az Argo című filmjét remélem, hogy többször is láthatom majd a direktori székben. Bár bevallom, hogy eddig nem nagyon szimpatizáltam Afflecktel, de ezek után sokat változott a szememben.
A történet adott volt, hisz igaztörténet alapján íródott a forgatókönyv, ami az iráni túszdrámát elevenítette fel. 1979. november 4-én a feltüzelt iráni tömeg megostromolja az Egyesült Állomok teheráni nagykövetségét, és túszul ejtik az ott dolgozókat. A megszállás alatt 6 diplomatának sikerül megmenekülniük és elrejtőzniük. Az életük veszélyben van, de a segítségükre siet a CIA egyik embere, Tony Mendez, aki egy rendkívül kockázatos, és szinte lehetetlen tervet eszelt ki…
A történelmi témájú filmekkel könnyen meglehet nyerni a nézőket, de könnyen el is lehet veszíteni őket. A story ilyen esetben adott, amit néhol át kell írni az eladhatóság érdekében, de erre nagyon jól rá kell érezni, amit Affleck meg is tett. Fontos, hogy ne essünk túlzásokba, és az adott eseményt úgy vázoljuk fel, hogy egy átlag ember is meg tudja érteni, hisz a filmeknek a fő célja a szórakoztatás.
Az Argo ebből a szempontból egy remek alkotás, mert minden egyes része remekül felépített, és a feszültséget folyamatosan adagolja és emeli. Néhol ugyan unalmasnak éreztem, talán a lassú történések miatt, ami nem minden embernél jelent hibát, de nálam most ez egy kis fekete pontot jelentett. Viszont a film utolsó 30-40 perce annyira jól sikerült, hogy teljes mértékben azonosultunk a túszokkal és a feszültség a plafonon volt. Tudtuk ugyan, hogy mi lesz a vége, de mégis szurkoltunk a cél elérése érdekében. Ez azért nagyon sokat nyomott a latba.
Amit még fontos megemlíteni a filmmel kapcsolatban, az a korhű ábrázolás, a kamerázás és a zene. Egytől egyig profi munka, mert nagyon realisztikussá és hangulatossá varázsolták a filmet. A zenét az a bizonyos Alexandre Desplat szerezte, akit már négyszer jelöltek Oscar díjra, többek között a Király beszéde című filmhez komponált zenéjéért is.
Mint mondtam Ben Afflecktért nem vagyok oda, de itt nagyon jól játszott, és egy rendkívül szimpatikus karaktert formált meg. Mellette még olyan neves színészek tűntek még fel, mint Bryan Cranston, Alan Arkin, John Goodman, vagy éppen Victor Garber. Úgyhogy igazi sztárparádé volt, de ez a film előnyére is válik, hisz az összes színész jól játszik.
Összességében egy nagyon komoly, és minőségi filmről van szó, amiről többen mondták már, hogy esélyes akár egy Oscar díjra is. Úgyhogy mindenkinek tudom ajánlani. 8/10
Egy kis információ a túszdrámához, azoknak, akiknek nem volt elég a film, mert 1-2 dolgot azért kihagytak:
Iránban 1979 januárjában győzött az iszlám forradalom, megbukott Reza Pahlavi sah amerikai támogatást élvező rendszere, az új alkotmány a száműzetéséből hazatért Khomeini ajatollahot nyilvánította az iszlám köztársaság legfőbb vezetőjének. Amikor Carter elnök humanitárius megfontolásokból engedélyezte a halálos beteg sah amerikai gyógykezelését, Teheránban tiltakozó tüntetések törtek ki, majd 1979. november 4-én szélsőséges egyetemisták megszállták az amerikai nagykövetséget, hogy így erőszakolják ki a sah kiadatását.az 52 megmaradt túszt börtönkörülmények között őrizték, lelkileg és fizikailag is terrorizálták. Aztán 1980-ban Carter elnök egy kommandós alakulatot bízott azzal a feladattal, hogy hazahozzák a túszokat, de egy váratlan sivatagi vihar miatt a harci helikopterek lezuhantak, és ezzel együtt a katonák is odavesztek.Az 52 fogoly 444 nap rabság után 1981. január 20-án, Ronald Reagan beiktatásának napján nyerte vissza szabadságát. Hazaérkezésük valóságos örömünneppé vált, a repülőtéren Jimmy Carter, az új elnök által kinevezett különleges nagykövet fogadta őket.
