Vannak azok a filmek, amiket csak akkor veszünk elő, amikor egyáltalán nincs ötletünk arra, hogy mi esne jól, de mégis szeretnénk valamit nézni. A Hasadás tipikusan ilyen film, mert semmiben nem emelkedik ki, ugyanakkor egy vasárnap délutáni filmezésre elegendő tud lenni (már akinek). A történet egy atomrobbanás után játszódik, ahol néhány ember bezárkózik a pincébe a túlélés érdekében. Mindannyian kétségbe vannak esve, és nem tudják, hogy mitévők legyenek. Az indulatok időről-időre egyre jobban eluralkodnak és egy belső harc is kezdetét veszi…

A karakterek személyisége botrányos volt. Értem én, hogy mindenki máshogy éli meg a katasztrófát, de itt óriási túlzásokba estek. A film kárára ment a színészi gárda, akik közül egyedül Michael Biehn volt ismerős. Ő hozta is, amit általában a filmjeiben lehoz, így nem volt csalódás, de az összes többi igen. Ezenfelül a forgatókönyv is gyengére sikeredett, mert a történések alatt elkezdtek kibontani egy szálat, amit hirtelen elvágtak, holott sok kérdést tett fel, és fontos is lett volna a kifejtése.  

Sajnálatos módon kevésnek bizonyult a film, pedig többet is kilehetett volna hozni belőle. A megtekintését, csak és kizárólag végveszélyben ajánlom. 3,5/10