Az orosz születésű, amerikai animátor, Genndy Tartakovsky 2012-ben egy animációs filmmel lepte meg a rajongóit. Azokat a rajongókat, akik a nagysikerű rajzfilmsorozatain nőttek fel a 90-es években. Olyan alkotásokat köszönhetünk neki, mint a Dexter laboratóriuma és a Szamuráj Jack.

A rendező most úgy gondolta, hogy összeszedi a világ összes rémisztő lényét és belerakja egyetlen egy filmbe. Találkozhatunk többek között Drakulával, Frankenstein szörnyével, a Farkasemberrel, a láthatatlan emberrel és még megannyi szörnyecskével. Igen szörnyecskével, hiszen egy szórakoztató vígjátékról van szó, amiben a rémisztő alakoknak nem az ijesztgetés és a gyilkolás a feladatuk, hanem a szórakoztatás. Ennek hatására barátságossá és szerethetővé válnak.
No, de mégis miről szól a film; Drakula építtetett egy hatalmas kastélyt abból a célból, hogy eltudjanak rejtőzködni az emberek elől. A szörnyek itt kikapcsolódhatnak és élvezhetik az „életet”, mindaddig, amíg egy halandó közéjük nem téved. Ezzel alapjáraton nem lenne gond, mert 1 embert hamar eltudnának tüntetni, ám Drakula nem csak házigazda, hanem apa is, és minden erejével azon van, hogy a lányának a születésnapi buliját tökéletes levezényelje, és megelőzze, hogy a kislány az emberek közelébe jusson…

A Hotel Transylvania egy kitűnő film a kikapcsolódás szempontjából. Tartakovsky a rendezés mellett megmutatta, hogy a humorhoz is nagyon ért, mert nagyszerű helyzetkomikumokkal tűzdelte tele a 90 perces játékidőt. Emellett a karakterek megformálása is jópofára sikeredett. Viszont, ha szőrszálhasogatóak szeretnénk lenni, és minden áron bele szeretnénk kötni az alkotásba, akkor megemlíthetnénk a rengeteg sablont, és a kiszámítható történetet. Mondanom sem kell, hogy bő 5 perc után tudni lehetett a film lezárását, de ez számomra mégsem volt hiba, mert nem erre figyeltem, hanem a viccekre. Egyszerűen nem volt szívem belekötni a filmbe, mert azt, amiért megalkották, hibátlanul véghez vitte. És sok animációs film ott bukik el, hogy nagyon eredeti szeretne lenni, ami sokszor a film élvezhetőségét rontja. Gondolok itt a Paranormanre, ami szintén vígjátéknak készült, de mégsem lehetett a humornak a legkisebb jelét sem felfedezni. Itt viszont nagyszerűen megoldották, és a film egy vicces, de mégis szörnyű igazságot is felfed az egyik jelenetben, amiben még a rajzolt Drakula is elszörnyülködik a jelenkor vámpírjain…

Nem akarom túlbonyolítani a szót a végére, mert felesleges. A Hotel Transylvaniát meg kell nézni, és kész. 8/10