Paul Thomas Anderson a Vérző Olaj című filmjével nem szerzett nálam jó pontot, így jegeltem is a munkásságát egészen addig, amíg meg nem hallottam, hogy a The Master nevezetű alkotása mennyire sikeres lett a különböző díjátadókon, amihez a színészek nagyban hozzájárultak. A The Master egy precíz, és minőségi alkotás.

A történet az 50-es években játszódik, és két ember különös kapcsolatát vizsgálja. Egyikük egy újonnan alakult szekta alapítója, míg a másik egy háborús veterán, aki alkohol és szexmániás is egyben. A kettejük között kialakuló kapcsolat rendkívül sokrétű, főleg a tanító szemszögéből, akinek Freddie egy különös kihívás, és a saját elnyomott, sötét oldalának a megtestesítője…

Sokakban felmerült a kérdés a filmmel kapcsolatban, hogy ez a szcientológiáról szól-e, és a Philip Seymour Hoffman által alakított, Lancaster Dodd az a bizonyos L. Ron Hubbard, aki a szcientológiát megalapította. Nos, Hubbard személye valóban megelevenedik Hoffman által, de a film szempontjából nem lényeges, mert nem egy életrajzi film akart lenni, hanem egy karakterdráma, ami a két említett karakter életéről szól. A kettejük kapcsolata a lényeges, és nem a szcientológia egyház.

Maga a film, illetve a rendezés jónak mondható, ám nem a legjobbnak. Az egyetlen hibája, hogy sokszor leül a cselekmény. Ez talán betudható a viszonylag hosszú játékidőnek. (de ha már ilyen hosszúra készítették, akkor erre igazán odafigyelhettek volna, mert emiatt könnyen ráunhat a néző a filmre.) Ugyanakkor Anderson megpróbálta egyensúlyozni ezt a problémát, nem mással, mint a színészi játékkal, és csodák-csodájára sikerül neki. Az Oscarra jelölt filmek közül az eddigi legjobb alakítást ebben a filmben láttam, hála Joaquin Phoenixnek. Ha röviden és tömören akarom megfogalmazni a teljesítményét, akkor azt mondom, hogy; lenyűgöző, zseniális, elképesztő… Egyszerűen tökéletes. Tízből kilencszer megkapják a szobrocskát egy ilyen alakításért, de sajnos van egy eset, ami most is fenn állhat, hogy van egy rivális, aki nem feltétlenül jobb nála, de a film, amiben játszik, sokkal közelebb áll a zsűrihez, és ez az, ami dönthet a végén. Igen, a Lincolnról beszélek, és D. D. Lewisról. Sajnos nem tehetünk más, mint reménykedünk. Február 24.-én elválik, hogy ki kapja.

Phoenix azonban nem csak egyedül vitte a hátán a filmet, hanem rajta kívül még két egyén nyújtott olyan produkciót, hogy meg kell említeni. Nevezetesen Philip Seymour Hoffman, és Amy Adams. Mondanom sem kell, hogy mind a ketten kaptak 1-1 jelölést a mellékszereplő kategóriában az Oscar gálán. Viszont náluk is fenn áll az a helyzet, hogy nem fogják megnyerni a díjat, sőt ők biztosan nem nyerik meg, mert szerény véleményem szerint Christoph Waltz (Django) és Anne Hathaway (Nyomorultak) fogják elvinni az aranyszobrot. De annyi biztos, hogy egyikőjükre sem lehet panasz. Parádéznak a filmvásznon.

A The Master esetében tehát egy komoly alkotásról beszélünk, amit nem feltétlen fogunk benyomni kikapcsolódás gyanánt egy szombat este, mert a története miatt inkább a nehezen emészthető kategóriában sorolnám, de kétségkívül egy fantasztikus alkotásról van szó, amiben a színészek levesznek a lábunkról. 7,5/10