A legenda és az énekes, avagy Clint Eastwood és Justin Timberlake egy filmben. Ez így elsőre egy kicsit erősnek hangzik, ám a film végeztével megértjük, hogy miért kerülhetett össze a két eltérő szintet képviselő színész. A filmet Eastwood korábbi jobb keze, Robert Lorenz rendezte.
Gus évtizedek óta keresi a fiatal és tehetséges baseball játékosokat, és a munkája során gyakran ül le a lelátóra néhány öreg cimborájával. Azonban az öregnek lassan rá kell jönnie, hogy eljárt felette az idő, és már a teste sem bírja a megpróbáltatásokat. Emellett a felettesei sem bíztak már benne, mivel nagyon kevesen hittek a „kiutazom a meccsre, és megnézem, hogy dob a fiú” munkában. A számítógépek és a programok váltották meg a világot, és végezték el az emberek helyett a szűrő munkát. Gus azonban hajthatatlan volt, és ezt a lánya sem nézte jó szemmel...
Clint Eastwood 1993 óta nem szerepelt olyan filmben, amit nem ő rendezett, most azonban ezt a sorozatot megtörte, és átadta a direktori széket Lorenznek, aki meghálálta a bizalmat és egy jó kis drámát hozott össze. Ugyanakkor a helyén kell kezelni a filmet, mert semmi újat nem ad a nézők számára. Az első perctől kezdve kiszámítható, és csavar mentes. Pontosabban van benne egy bizonyos csavar, de annak az ívét is előre látjuk, úgyhogy nem kell aggódnunk a végkifejleten, de a filmnek mégis van egy sajátos varázsa, ami jó szájízt ad a nézők számára.
A film alapjába véve egy dráma, hiszen Gus bajairól, illetve a lányával való kapcsolatáról szól, amit a forgatókönyvíró megfűszerezett egy kis humorral, romantikával, illetve megtudhatunk ezt-azt a baseballról is. Azért mondom, hogy ezt-azt, mert nem egy igazi sportfilmről beszélünk, és maga a sport csak a háttérben mozog. A fő célpont Gus és Mickey drámája volt, amit Lorenz szépen és sallangmentesen oldott meg. Nem ment túl mélyre, sőt talán egy kicsit visszafogott is volt, de ez teszi könnyen emészthetővé, így akik egy komor és nyomasztó filmre vágynak, azoknak nem ajánlom a megtekintését. Akik viszont szeretnék látni a még mindig zseniálisan játszó Clint Eastwoodot, és a szintén profi Amy Adamset, annak kötelező megnéznie. Timberlaket nem szeretném sem leszólni, sem dicsérni, mert az előbb említett két színész elég szépen a háttérbe szorítja. Rajtuk kívül még olyan színészekkel találkozhatunk, mint John Goodman, Robert Patrick, illetve a Sikoly sztárja Matthew Lillard.
Az utolsó csavar tehát nem egy hibátlan alkotás, sőt, aki keményen ítélkezik a filmek fölött, az elég szépen leolthatja, de én mégis azt mondom, hogy megéri megnézni. A 82 éves Clint Eastwood kijelentése szerint ez volt az utolsó alkotás, melyben szerepet vállalt, de én még reménykedem abban, hogy látom még az öreget a filmvásznon. Azért ő mégis csak Clint Eastwood. 7,5/10
