Kevés olyan film van, amely annyira odaszögezi az ember figyelmét a képernyőre, hogy képes végignézni a stáblistát is. No, nem egy plusz jelenet miatt, hanem mert egy hatalmas élményt nyújt a nosztalgikus 8 bites képi világ.

Rontó Ralph nem elégedett saját sorsával, hiszen egy olyan játéknak az egyik főszereplője, akinek sosem jut semmi a siker ízéből. Jobb életre vágyik, és azt szeretné, hogy őt is vegyék „emberszámba”, és ezért úgy dönt, hogy kilép a saját történetéből, és kalandra indul, hogy megszerezze a hőn áhított aranymedálját…

Miután végeztem a filmmel egy óriási mosoly ült le az arcomra, mert végre a Disney is egy olyan filmet hozott létre, ami felveheti a versenyt, sőt több esetben meg is veri a Pixar filmeket. Végre nem egy unalmas, és megszokott köntösben lévő animációs filmet kaptunk, hanem egy tejes mértékben egyedi felépítéssel rendelkező mesét, aminek bár az alap storyja kiismerhető, de mégsem érezzük azt, hogy „jaj, ezt már láttam…”.

A Rontó Ralph egy igazi nosztalgia film, ami az idősebb korosztályt visszarepíti a jó öreg 8-bites korszakba, míg a fiataloknak egy kis ismertetőt ad a régi idők játékairól. Pacman, Mario, Donkey Kong és társai is kapnak egy kisebb utalást, ami azért nem kis retró hangulatot idéz elő. (Eddig jóformán nem is találtam hibát a filmben.)

No, de folytassuk egy kicsit a főszereplővel, azaz Rontó Ralphal.
Ugyebár mindig kell egy főhős, aki szerethető, és akinek tudunk szurkolni a játékidő alatt, és ez most sincs másként. Ami viszont nekem furcsa volt, hogy egy olyan főhőst választottak, aki alapjába véve egy rossz karakter, és akit minden ember le szeretne győzni. Ugyanakkor itt lép a képbe a film rejtett mondanivalója, ami az egész képet megváltoztatja a szemünkben. Kapunk egy kis adagot a szerelemről, szeretetről, barátságról, és az elfogadhatóságról, valamint az emberi hibákról, hiszen mindenki hibázik az életében, de nem mindegy, hogy valaki ezt észreveszi vagy csak tovább siklik a dolgokon. A rendezés és a forgatókönyvírás ebből a szempontból kiváló, mert nagyon nehéz megoldani egy mesefilmnél, hogy a fontosabb gondolatokat úgy tálalják, hogy ne legyen sem erőltetett, sem pedig értelmezhetetlen egy fiatalabb gyerek számára.

Végül pedig annyit, hogy még mindig értetlenül állok az a tény előtt, hogy nem ez a film kapta a Legjobb Animációs film díjat az Oscar gálán. Rich Moore alkotása több, mint egy tucat film, és pont ezért járt volna ki neki az a bizonyos aranymedál (szobor). Rontó Ralph egy felejthetetlen élmény, és az univerzumát még lehet fokozni. Úgyhogy jöjjön még 2 minőségi folytatás, amivel lezárhatunk egy zseniális trilógiát.

Tehát, aki szereti a számítógépes játékokat, vagy aki szimplán csak jól szeretne szórakozni az sürgősen lesse meg. Nem mondom, hogy tízpertíz… de egy jó 9/10 kijár neki.