Beszélő Hold, néma Álommanó, egy rocker kinézetű tetovált Mikulás, egy bumerángos Húsvéti nyúl, a Fogtündér, valamint a hógolyózás királya, Jack Frost. Nos, ez lenne tehát az Öt legenda. Peter Ramsey egy kissé bizarr ábrázolásmóddal keltette életre a gyermekkorunk hőseit. No, de ez mind a film előnyére vált.

Ez bizonyos ideig minden gyerek elhiszi, hogy létezik a húsvéti nyuszi, a mikulás, vagy éppen a fogtündér. Ez esetben sincs másként, mert a világ minden táján tudják a kicsik, hogy léteznek a legendák, akiket éppen a hit erősít meg. Azonban pont ez ellen lép fel a sötét, rémálmokat uraló Szurok, aki azt szeretné elérni, hogy a gyerekek félelemben és reszketésben éljenek, valamint rájöjjenek arra, hogy Karácsonykor nem jön a Mikulás, és Húsvétkor sem jön a nyuszi. Szurok pontosan kidolgozza a tervét, de egy bizonyos dologgal nem számol, mégpedig az új őrzővel, Jackkel…

Alapjába véve semmit nem vártam a filmtől, mert anno a trailer sem keltette fel túlságosan a figyelmemet, de most, hogy animációs filmes kedvemben vagyok, így tettem vele egy próbát, és utólag visszagondolva rá, azt kell mondanom, hogy bőven megérte megnézni. Kellemes kikapcsolódást, és szórakozást nyújtott a bő 90 perces játékidő, amit a rendező úr, fergeteges karakterekkel ruházott fel. Ramsey a „valóságtól” elrugaszkodott, amikor megírta a karaktereket, mert nem a megszokott visszafogott mesehősöket láthattuk, hanem egy humorbombával megáldott Mikulást és társait. Erre rátett még egy lapáttal az animáció is, ami segítségével megjelenhettek a szemünk előtt is a hősök, és láthattuk a vicces, és eredeti kinézetüket…

…és folytatva az animáció értékelését, azt mondom, hogy csodálatosra sikerült a CGI, és ezért érdemes a legjobb minőségben megtekinteni, mert zseniális képi világot kapunk a film által. Bár ezt a DreamWorkstől már megszokhattuk.

Maga a történet jól volt felépítve, és egy percig nem ült le. Jó munkát végeztek a stábtagok, és valahogy így kéne kinéznie egy szórakoztató animációs filmnek. Jó volt, na… 8/10