Vannak azok a filmek, amik a fű alatt elkészülnek, és szinte senki nem is hall róluk, aztán valami úton-módon belebotlunk, és kellemesen csalódunk. A Gyötrelmes csapda is ilyen film lenne, ha néhány hibán javítottak volna…
Jeremy Reins zavarodottan ébred, és sötétség veszi körül. Egyetlen fényforrása van, a feje felett lévő digitális kijelző. A férfi megpróbálja kideríteni, hogy hol van, de a korlátozott mozgási tere miatt, hamar rájön, hogy egy dobozba zárta valaki. A külső hangokból ítélve azt tippeli, hogy egy mozgó autóban helyezték el a dobozt. Az elrablói egy információt szeretnének kicsikarni belőle, hogy megölhessék az Egyesült Államok elnökét…
Én személy szerint ötletesnek, és szórakoztatónak találom az ilyen egy helyszínes, alacsony költségvetésű klausztrofób thrillereket. Nem egy nagy ördöngösség megrendezi őket, de ha a forgatókönyv jól meg van írva, akkor nem lehet panasz a filmre. Sajnos, vagy nem sajnos, de ez egy kivétel, mert a forgatókönyv elfogadható, ám a rendezés több sebből is vérzik.
Az adott szituációkat nem töltötték meg feszültséget fokozó elemekkel, holott bőven lett volna rá alkalom, emellett a zene sem volt jól eltalálva, ami szintén a feszültségérzetet rontotta. Ezáltal a rövid játékidő ellenére a film, meglehetősen unalmassá vált.
De szerencsére a film második fele kezdett beindulni, és a vége már tényleg dicséretet érdemelt. A forgatókönyvet kell ebben az esetben kiemelni, mert olyan fordulatot tettek bele, ami miatt a nézők szája tátva tud maradni, és akár egy „szép” káromkodással teli mondat is elhagyja egyesek száját. Bár ezek után felteszem magamnak a kérdés, hogy az ilyen fordulatot miért csak a kis költségvetésű filmeknél merik meglépni? Simán bele kéne tenni néhány nagyobb volumenű filmbe is, és akkor egy igazán letaglózó érzésben lehetne részünk.
A Gyötrelmes csapdában volt fantázia, de sajnos a kivitelezés kevés volt, így az átlagos jelzőnél többet nem érdemel. 5/10