Steve Jobs (1955-2011) az Apple cég alapítója, és a számítástechnika egyik úttörője, valamint az, aki az alma szónak új értelmet adott. Egy igazi zseniről beszélhetünk, aki mindent felhagyott azért, hogy létrehozzon valami újat, valami nagyszerűt. Ehhez természetesen sok akadályt kellett leküzdenie, és nagy áldozatokat kellett hoznia, de célba ért. Igaz, nem a legszebb úton, de talán így volt ez megírva.

Joshua Michael Stern a jOBS című film segítségével a számítógépzseni korai éveit, illetve az Apple cég alapítását szerette volna bemutatni. A kérdés már csak az, hogy hogyan? A válasz egyszerű. Rosszul.

A jOBS a lehető legtöbb olyan hibát tartalmazza, ami benne lehet egy életrajzi filmben. Adott a játékidő hosszúsága, mely jelen esetben bő két óra. Ez rendben is van, csak a rendező nem volt képes felmérni a lehetőségeit. Ott rontotta el, hogy túl sokat akar bemutatni, és ahhoz bizony a két óra édes kevés volt. Nem érzett rá arra, hogy mik a fontosak és mik a kevésbé értékes dolgok a történetben, épp ezért a végeredmény egy összeszedetlen katyvasz lett.

Nem fektetett elég hangsúlyt a főszereplőre, és arra, hogy mégis milyen volt ő. Csupán felületes képet mutatott róla Stern, és ez azért volt nagyon rossz, mert volt benne fantázia, voltak bizonyos részek, ahol elindulhatott volna valami, de végül nem lett belőle semmi. Jött egy vágás, egy új jelenet, és a kibontatlan szálat elvágták, és hagyták, hogy elvesszen. Nagy hiba volt ez, mert a főszerepet játszó Ashton Kutcher meglepően jól játszott, pedig ő aztán nem arról híres, hogy ügyes alakításokkal vonja magára a figyelmet.

A film sajnos nem követi azt az eszmét, amit az Apple és Steve Jobs vallott, ami nem más, mint az újítás. Stern megelégedett egy közepes életrajzi filmmel, amiben a bejáratott sablonokra támaszkodik. Nem akart ő nagyot alkotni, egyszerűen csak elkészítette a filmet és felmarkolta a pénzt.

Ugyanakkor voltak pozitívumok is, amikről illik pár szót ejteni. A korhű ábrázolás, a zenei aláfestés hangulatossá tették a filmet. Ezek alapján – főleg a zene – nem lehet utálni a filmet, de végig ott lesz a fejünkben, hogy mindez kevés a sikerhez, és ha Jobs is így gondolkodott volna, akkor most nem beszélnénk az életrajzi filmjéről. Mindenesetre, akit csak egy kicsit is érdekel az Apple (úgyis divatcikk lett az évek során) az üljön le és nézze meg. Ami biztos, hogy egy zseniről beszélünk, és egy olyan emberről, akit nem biztos, hogy a baráti társaságunkba szeretnénk tudni. 6/10