Ric Roman Waugh nem pepecsel az Elítélt című filmben, hanem már az első percekben olyan cselekménysorozatot tár elénk, ami kérdéseket vet fel bennünk. Vajon tudnánk-e megfontoltan cselekedni egy betörő ellen? Vajon eszünkbe jutna, hogy ha rosszul cselekszünk, akkor még akár mi is húzhatjuk a rövidebbet? Nehéz kérdés, de az Elítélt választ ad arra, hogy mi történik akkor, ha mi is hibázunk.

Wade Porter élete gyökeresen megváltozik, amikor az éjszaka közepén betör hozzájuk egy férfi. Porter, mint szerető családapa egyből a család védelmét helyezi előtérbe, így mindent elkövet, hogy senkinek ne essen baja a családban. Egy szerencsétlen baleset miatt azonban túlmegy egy bizonyos határon, és megöli a betörőt. Porter ezek után kénytelen 3 évre börtönbe vonulni, ahol még nagyobb veszély leselkedik rá…

Még néhány éve bukkantam rá erre a filmre, de odáig soha nem jutottam el, hogy meglessem. Ám ami késik, az nem múlik, és még jól is szórakoztam. Az első dolog, ami megfogott anno a filmben, az Val Kilmer szerepeltetése. Ugyebár az ő karrierje sajnos mára már eléggé megfeneklett, de azért még mindig jól cseng a neve, és meglátva a kinézetét, egyből érdekelni kezdett, hogy mégis mit nyújt majd a filmben. Nem csalódtam benne, mert üde színfoltja volt a filmnek, bár azért olyan sokat nem szerepelt. A jól teljesítő személy az Elítélt esetében egy bizonyos Stephen Dorff volt, aki semmilyen módon nem említhető A kategóriás színésznek, de itt meglepően jól teljesített. No, persze a gyengébb képességű színészek esetében könnyebb észrevenni, ha jól játszanak, mint egy jónál, hiszen nem várjuk el tőlük, így meglepetésként ér minket.

Waugh úgy érezte, hogy a filmben a drámaiságot nem lassú körítéssel kell éreztetnie, hanem jól bevált hatásvadász eszközökkel. Ez sikerült is neki, és jól illett a pörgős, akciódús körítéshez. A rövid és gyors felvezetés után nem tökölt a karakterdrámákkal, hanem rátért a börtönélet, ahol kaptunk mindenből egy jókora adaggal, néhol talán már talán túlzásba is vitték. Akadtak becsicskult egyének, voltak a nagy tekintéllyel bíró ászok, és persze előfordultak a beképzelt, hatalommániás smasszerek is. Ezen karakterek megjelenését, cselekedeteit jól rakosgatta egymás mellé a rendező, így a film, végig jól muzsikált, és egyáltalán nem ült le a játékidő alatt, ami nagy pozitívumnak mondható.

Az Elítélt tipikusan olyan film, amit nem lehet utálni, viszont soha nem lesz a kedvencünk. Nincs benne akkora plusz, hogy a legjobb filmek listájára felírjuk, de mégse szólunk egy rossz szót se rá. Ric Roman Waugh jó munkát végzett és egy ügyesen összerakott börtönfilmet adott nekünk a 2008-as esztendőben. 7/10