Edgar Rice Burroughs „fia” 101 éve látta meg a napvilágot, majd az azt követő követő évtizedekben hatalmas hírnévre tett szert. Megannyi mozifilm készült az emberszabású majmok által felnevelt ember történetéből, akit csak úgy ismerünk, hogy Tarzan. A Disney sem hagyta ki ezt a csodás történetet, így 14 évvel ezelőtt ők is készítettek egy egész estés rajzfilmet Tarzanról.

Egy gorillacsapat egyik tagja egy magára hagyott csecsemőt talál a dzsungelben. A nőstény gorilla úgy dönt, hogy felneveli a kisfiút, akinek a Tarzan nevet adja. Az évek múltán Tarzan rengeteget fejlődik, és igazi gorillává válik. Azonban a tökéletes életüket megzavarja egy kutatóexpedíció, akik a bajt hozzák a dzsungelbe. Ugyanakkor nem mindenki gonosz az emberek közül, hiszen a kutatócsapattal érkezik a szépséges Jane is, aki nagyon gyorsan összebarátkozik a majomemberrel, de sajnos egy idő után minden rosszra fordul…

A Disney mindig is tudta, hogyan kell jól előadnia a rajzfilmeket, és ez a Tarzan esetében sincs másként, bár azért néhol akadozik a gépezet. Voltam olyan szerencsés, hogy anno moziban láthattam ezt a filmet, és akkor hatalmas élményként éltem meg, majd nem sokkal később újra megnézhettem és még akkor is minden a helyén volt. Ám bő tíz évvel később, most 2013-ban már feltűnt néhány hiba, ami bár az élményen nem rontott, de igencsak szembetűnő, és már megértettem, hogy sokan miért nincsenek annyira oda ezért a rajzfilmért.

Egyrészt egy Oroszlánkirály és Szépség és a Szörnyeteg keverék, másrészt a látvány elnyomta a karaktereket. A Tarzan legnagyobb hibája tényleg az – így felnőtt szemmel - hogy a főhősön és a néhány gorillán kívül nincs értelmes karaktere. Jane inkább jó, mint rossz, de rajta kívül, a többi ember, nem elég, hogy rettentően idegesítőek, még buták is. A főgonosznak nincs tekintélye, és ez bizony nagy baj. Viszont azt nagyon jól bemutatják az érkező emberek, hogy az emberi faj mennyire hatalommániás, mennyire pénzéhes, és hogy mennyire tud pusztítani.

Ugyanakkor a Tarzan a hibái ellenére is a jó kategóriát éri el, még annak is, aki amúgy nem tartja kedvencének. Phil Collins közreműködésének hála a rajzfilm, zeneileg mondhatni zseniális. (Nem hiába kapta meg a legjobb betétdalért járó Oscart az énekes.) A látvány miatt, illetve a zene közreműködésével azért jó néhány esetben lehet érezni a játékidő alatt az igazi Disney fílinget. A forgatókönyvre se lehet nagyon panaszunk, és ha a karaktereken egy kicsit pofoztak volna még, akkor sokkal sikeresebb lehetett volna a rajzfilm, de ez már csak történelem…

A Tarzan tehát nem tökéletes mű, de még így is szépen mutat a Disney rajzfilmek között. A dzsungellakó története szerethető, vicces, és jópofa, így bátran lehet ajánlani bárkinek, aki szereti az efféle kikapcsolódást. Gyerekeknek viszont kötelező darab. 8/10