Az előzetesek alapján Steve McQueen produkciója az idei Oscar-gála legfőbb száma, és ha minden igaz, akkor tarolni készül. De vajon megérdemli majd a sikert? Vajon tényleg jó film ez a 12 év rabszolgaság? Az a legnagyobb helyzet, hogy jónak jó film, de semmi több. Sok ziccer maradt ki, és az átütőerő is hiányzott a filmből, ami miatt nem lehet elégedetten felkelni a vászon elől. McQueen tud ennél többet is, és ezt a Szégyentelen című filmjével meg is mutatta.

Solomon Northup szabademberként él a családjával Északon. Hegedűművész a foglalkozása, és az élete mondhatni tökéletesen telik egészen addig, amíg el nem rabolják, és el nem adják rabszolgának. Solomon helyzete egyre kilátástalanabb mikor gazdáról, gazdára „vándorol”. Telnek az évek és Solomon nem tudja, hogy haza fog-e még térni valaha is…

Steve McQueen munkásága nem ismeretlen számomra, mert az Éhség című filmjével már megmutatta, hogy ért a rendezéshez. Ugyan a film nem igazán tetszett, de értékeltem a stílusát. Az azt követő alkotása a Szégyentelen viszont már óriási meglepetés volt a számomra, mert amit ott Fassbenderrel műveltek, a több mint nagyszerű volt. Azonban eddig egy filmje sem kavart akkora port, mint a 12 év rabszolgaság, amit Solomon Northup életrajzi könyve alapján készített el a direktor. Rengeteg Oscar-díjat jósolnak neki, de azért láttunk már pofára esést egy favorizált film kapcsán. Elég csak a Lincolnra gondolni.

A 12 év rabszolgaság legnagyobb hibája, hogy nem képes átadni Solomon gyötrődését. 12 évig volt rabszolgaságban, de ennek ellenére, mintha alig változott volna a karaktere. Szinte nulla fejlődést mutatott, és ebben bizony Chiwetel Ejiofor keze is benne van. Nem játszik ugyan rosszul, de ennek édes kevésnek kell lennie majd a díjátadón. Egyszerűen nem volt meg a kellő erő a karakterében, és a játékában, holott a vele történt események feljogosították volna arra, hogy mutasson valamit, mert azt nem hiszem el, hogy ha valakit elrabolnak a gyerekeitől és a feleségétől, az ne törjön meg, és ne látszódjon a tekintetén a 12 év keserűség. Emellett a játékidőre is lehet panaszkodni, mert egy jó 20-25 percet simán le lehetett volna vágni belőle. Sokszor indokolatlanul hosszúak voltak a jelenetek, főleg a film közepén.

No, de a hibák ellenére sem lehet azt mondani a 12 év rabszolgaságra, hogy rossz film lenne. Ugyan nem egy nézőbarát film, de hát végtére is egy Steve McQueen filmről beszélünk. A fényképezés nagyszerű volt, a film hangulata szintén ügyesen lett eltalálva, valamint zeneileg sem volt rossz. Ám a legnagyobb pozitívum, annak ellenére, hogy az egyik negatívumot is éppen emiatt írtam, az a színészi játék. Hiszen ezt a filmet a mellékszereplők viszik el a hátukon. Ez lehet dicséret is, de lehet leszólás is, hiszen Ejiofornak adott volt a lehetőség, de Fassbender és Lupita Nyong'o is lejátszotta a vászonról a főhőst. Mellettük volt még egy Brad Pitt, Paul Giamatti, Benedict Cumberbatch is, de ők nem sok pluszt tudtak hozzáadni a filmhez.

A 12 év rabszolgaság, tehát csalódás is meg nem is, mert vannak nagyon jó periódusai, de összességében nem elég jó ahhoz, hogy taroljon az Oscaron. A jelölései meglesznek, de ennél jóval több kellett volna, és McQueen tud is ennél többet. De valószínűleg a témája miatt (amiben amúgy elég erős) a zsűri szeretni fogja, így nem kel félteni a filmet. De nálam nem több mint 7/10