Kimberly Peirce horrorja, egy Stephen King regény nevét viseli, de inkább hasonlít egy X-Men spin-offra, amiben a fiatal Carrie White annyira egyedül van, hogy egy másodperces jelenet erejéig sem látjuk X-Professzort feltűnni a kerekes székében, így egyedül kell kiismernie az erejét, és megtanulnia azt kezelni.

Carrie White egy visszahúzódó, félénk lány, aki senkivel nem barátkozik a suliban. A legtöbben utálják, és amikor csak tudnak, akkor belekötnek. Egyszer az egyik tesióra után a fürdőben menstruálni kezd, és ezt egyből ki is használják a többiek. Gúnyt űznek belőle és kinevetik. Carrie nem tudja, hogy mi történik, hiszen a „kissé” beteg anyja nem világosította fel, hogy mi fog történni vele ebben a korban, így Ő azt hiszi, hogy meg fog halni. A helyzete egyre rosszabb, de amint megjelenik az első dühkitörése, akkor rájön, hogy valami természetfeletti erő lakozik a testében…

A 70-es években Brian De Palma megalkotta az első sikeres SK-adaptációt. Azóta eltelt 37 év, és el is érkezett a remake, amin már meg sem lepődünk. De vajon szükség volt erre? Én úgy gondolom, hogy valamilyen szinten igen. Az eredetivel az a baj, hogy nagyon gagyi hatást kelt. Néhol ugyan nagyon erős hangulatot áraszt, és Sissy Spacek is remekül játszott a szerepében, de az összkép nem túl fényes. (Ennek ellenére érdemes megnézni) Az új filmmel szintén vannak problémák, de ezt már lassan betudhatjuk annak is, hogy képtelenek jó horrort forgatni a rendezők.

Az új Carrie-nek az a legnagyobb problémája, hogy nem horror, hanem egy karakterdráma, bár annak is gyenge. Ugyanakkor szerethető, és nézhető film, de sajnos nem hatásos. A karakterek kidolgozása nulla, (és ebbe Carrie is beletartozik), és a forgatókönyv megírásához sem sok erőfeszítés kellett, ennek ellenére lett Kimberly Peirce filmje élvezhető. A hibákat talán a színészi játék tudta valamelyest elfedtetni, mivel Julianne Moore remekül hozta a betegesen vallásos anyukát, míg Chloë Grace Moretz-re sem lehetett panasz (de azért Sissy Spacek jobb volt). A papírmasé karakterek legalább jól mutattak a képernyőn, hála nekik.

A Carrie remake tehát nem lett jobb, mint az eredeti, de legalább könnyedebb tálalást kapott, ami ugyan nem dicséret, de legalább többen meg fogják nézni. A film adaptációnak kevés, remake-nek jó (mivel az első sem volt nagy szám), de a film igazán úgy „ütős”, ha önálló filmként kezeljük. 6/10