Oké… most már kijelenthető, hogy Jay Oliva a képregényrajzfilmek koronázatlan királya! De miért is?! Hát azért, mert egészen elképesztő, amit a 2012-es Batman – A sötét lovag visszatér óta művel. Egyrészt azzal a két részes rajzfilmmel megalkotta a DC Comics/Warner legjobb darabját, másrészt a tavalyi évben megmutatta, hogy nem csak egyfilmes rendező, hiszen létrehozta a Flashpoint paradoxont is, ami szintén egy elsőosztályú alkotás. De ő úgy látszik nem elégedett meg ezzel, és tovább szeretné folytatni a hadjáratát, mely a szuperhősök mennyországába vezet. Az utat ismeri, és esze ágában sincs letérni róla!

Gotham, Metropolis, Central City, stb… mi a közös bennük? Az, hogy mindegyiknek van egy hőse, aki megvédi a város lakóit. Ez szép és jó, hiszen nem mindennapi dolgokat tudnak művelni a hősök, de mi a helyzet akkor, ha egy másik világból jön az ellenfél, és nem elégszik meg 1-1 város elfoglalásával? Mi történik akkor, ha neki az egész Föld és annak lakó kellenek? Egyszerű a válasz. Működj csapatként!

Oliva most nem a dolgok közepébe csapott bele, hanem megpróbálta az elejét megfogni, azaz felvezetni az Igazság Ligáját. Az alapanyag a New 52 Justice League volume 1: Origin című sztoritól származik, ami által szemtanúi lehetünk Superman, Batman, Wonder Woman, Zöld Lámpás, Shazam, Flash, és Cyborg kalandjának. Mi több, utóbbi eredetsztoriját is megkapjuk, amit véleményem szerint meglehetősen pofásan mutattak be nekünk. Ugyanakkor Cyborg története csak az egyik szelet pozitívum a nagy egészből.

Az Igazság Ligája – Háború csakúgy, mint a már említett 2 (3) rajzfilm, kiemelkedően jó történetvezetéssel rendelkezik. A 80 perces játékidőt úgy töltötték fel, hogy mind az akciók, a poénok, a drámázás is maximum fordulatszámon pörögjenek, és ezáltal egy pillanatra se tudjuk levenni a szemünket a képernyőről. A poénokat ráadásul olyan jól eltalálták, hogy több vígjáték is megirigyelhetné azokat. Viszont fontos megjegyezni, hogy nem esik túlzásokba, mert azért akárhogy is nézzük a háttérben zajló események elégé súlyosak, és komolyak, hiszen mégis csak a Föld élete forog kockán.

A legnagyobb hiba az efféle rajzfilmeknél a végjátéknál szokott bekövetkezni, amikor a kapkodás, és az összecsapott munka válik úrrák, hiszen a dolgozók rájönnek, hogy itt a játékidő általában nem több mint 70-80 perc. Oliva ezt is jól oldotta meg, annak ellenére is, hogy több szálon futtatta a végjátékot. Darkseid szála, Batman és Superman szála, és nem mellesleg a csapattá alakulás jellemezte az utolsó fél órát.

Végül tehát én úgy gondolom, hogy ismét szemtanúi lehettünk egy nagyszerű DC szuperhősös rajzfilmnek, ami minden elemében kitűnően teljesített. Most már csak az a kérdés, hogy az idő mennyire szépíti meg ezt az élményt, és végül mennyi is lesz a végső pontszám. Én nem igazán tudok belekötni, mert valahogy így kell kinéznie egy rajzfilmnek, de jelenleg még csak 8/10, aztán majd kiderül…