Az első előzetes után még csak azt mondtam, hogy jó lehet ez a film, aztán ahogy jöttek ki az újabb ízelítők, úgy lettem egyre nagyobb rabja a Lego-kalandnak. Eléggé magasra tettem a lécet magamban, és erre még rátett egy lapáttal a rengeteg pozitív kritika is, ami a napokban került fel a világhálóra. Ezek után nem volt más hátra, mint beülni az egyik vetítésre, és élvezni Emmették kalandját.
A Lego világ leggonoszabb embere, Lord Biznisz össze akarja kréglizni a világokat. Mint például a vadnyugat, Emmet városa, vagy éppen a középkor, stb. Azonban Vitruvius szerint van egy jóslat, miszerint eljön a kiválasztott, aki majd szembeszáll Biznisszel, és elpusztítja a kréglit. Ez a kiválasztott nem más, mint Emmet, a tökéletes átlagember…
Először is le kell szögezni, hogy ez egy hatalmas nagy baromság, egy irdatlanul nagy ökörség, de mégis jó, mert megvan benne minden, ami egy szerethető és szórakoztató animációs filmhez szükséges. A Lego-kaland merész és egyedi, épp ezért lehetett volna könnyedén bukás is a film. Sokszor olyan poénokat kapunk a karakterektől, amik az agyzsibbasztás határát súrolják (sajnos 1-2 esetben át is lépik), de a rendezőpáros megoldotta a dolgot, és összességében megtalálták a középutat.
Maga a történet látszólag semmi újat nem ad, a megszokott sablonokkal építkezik egy bizonyos pontig. (Húú, mennyire örültem, hogy meghúzták ezt a végén, mert ez tette fel az i-re a pontot.) Kapjuk az arcunkba a jól bevált üzeneteket; légy jó, légy önmagad, merd megvalósítani az álmaid, stb… Nem mellesleg a film egy eléggé ütős reklámként is szolgál a Lego számára. Olyannyira jó reklám, hogy szinte beszippant minket a lego. Az ötlet miszerint az összes dolog, ami a filmben benne van, az lego kinézetű legyen (víz, füst, stb), valamint a stop motion technika, együttes erővel nagyon hatásosak voltak. Felelevenítette a gyerekkort, amikor számítógép helyett lego autókat, házakat, és egyéb érdekesebbnél érdekesebb dolgokat építettünk, s ezáltal nem csupán egy animációs film lett végül, hanem egy életérzés. (Persze ezt csak azok érezhetik, akik tudják, hogy milyen legózni.) A film után rögtön rakosgatni szerettem volna az építőkockákat.
A film nagyon jól bánik a karakterekkel, és ezért több olyan szereplő is akad, akit megkedvelhetünk. Ezen felül jól időzített cameokkal is megleptek minket, amik közül egyik-másik parádésra is sikeredett. Összességében egy vicces filmről van szó, ami néhol teljes mértékben a gyerekeket veszi célba, néhol pedig a felnőttekre fókuszál, így mindenki megkapja a saját adagjáték a játékidőből.
A Lego-kaland tehát egy ötletes animációs film lett, amivel biztos, hogy fogunk találkozni a következő Oscar-gálán. Azonban, aki teheti, próbálja meg ne szinkronosan megnézni, mert véleményem szerint nagyon sokat ront az élményen. Egyszerűen botrányosak a szinkronhangok. A film, tehát mindent egybevéve, összeállt, mint két kicsi lego. 8,5/10 (egyelőre, aztán lehet, hogy feljebb kúszik)