Az idősebb korosztály már tudja milyen, amikor felnő az ember, és a kedvenc játékait hátrahagyva kell belevágni a való életbe. A matchboxokkal való gurigázást, a LEGO építményeket, valamint a játék figurákat felváltja a tanulás, a munka, és sok más egyéb teendő. Ez történik a Toy Story 3-ban is, hiszen Andy felnőtt, és azért valljuk be, elég furán nézne ki, ha krumplifejékkel állítana be a koleszba.
Andy tehát felnőtt. Buzzék a korábbi kalandjuk során megtanulták, hogy ez a bizonyos időpont be fog következni, és jobb felkészülni rá. Egy nap Andy anyukája arra utasítja fiát, hogy pakolja össze a régi játékait. Egy véletlen félreértés miatt azonban Buzzék nem a padlásra kerülnek fel, hanem a szemetesbe, ahonnan pedig egy dobozba, ami az óvodába tart. Kezdetben úgy vannak vele, hogy jó kis móka lesz, mert végre játszani fognak velük, de nem minden arany, ami fénylik…
15 év telt el az első, és 11 év a második rész óta, de a lendület mit sem változott, sőt mondhatni most értek fel a csúcsra (végre megkapták az Oscart). Ugyan John Lasseter kikerült a direktori székből, de Lee Unkrichra se lehetett panaszunk, mivel a lehető legjobban zárta le a szériát mely anno elindította a Pixart a siker útján. A technika fejlődésével, és az évek múlásával odáig fejlődött a Toy Story, hogy nem csupán egy nagyszerű kalandos vígjátékot kaptunk a szemünk elé, hanem egy komoly drámát is. Drámát, mert az itt volt dögivel.
Az alapkoncepció megmaradt, miszerint a gyerekek az elsőszámú célközönség, ám csakúgy, mint a második részben, itt is kaptak a felnőttek is egy rakás poént. Poénokat, hiszen alapjába véve vígjátékról van szó, mely telis tele van kalandokkal, és akciókkal, ám de felütötte a fejét az elfogadás, a beletörődés, és a már a második részben is látott elmúlás. Igazság szerint ezek alapján már nem is lehet konkrétan beletenni a filmet egy adott műfajba, de talán még kettőbe sem, hiszen kapunk még ezekek kívül egy csipetnyi sci-fit és westernt is (Ez a rész talán már nem is mondható teljesen gyerekmesének). A Toy Story 3 zseniálisan váltogatja a műfajokat, és ennek segítségével könnyedén vált ki belőlünk többfajta érzést is, például boldogságot, szomorúságot…
A történet mindvégig magas fordulatszámon pörgött, de az, ami az utolsó percekben történt, az minden képzeletet felülmúlt. A filmtörténelem egyik legzseniálisabb lezárását láthattuk, ami egyszerre volt szívszorító, és örömökkel teli. A búcsút azonban nem tette könnyebbé, sőt… de miért is tette volna, hiszen a búcsú mindig nehéz. Az viszont elmondható, hogy a film utolsó percei voltak a kirakós utolsó darabjai, majd miután beillesztették őket már csak egy gyönyörű kép maradt, amin Woody, Buzz, Rex, Jessie és a többiek is csak mosolyognak. Amit megtanulhattunk tőlük, hogy a nagyvilágban mindenhol vár ránk egy jó barát! 10/10
