Sokáig halogattam az első részt, mert féltem, hogy egy nyálas tini történetet kapok az arcomba, de tévedtem, méghozzá olyannyira tévedtem, hogy a film megtekintése után elismerően tudtam csak csettinteni, mert tetszett. Ugyan az első rész még messze volt a tökéletestől, de láttam benne fantáziát, és elkezdtem várni a film folytatását. Megérkezett, és azt kell, hogy mondjam szintet tudtak lépni, méghozzá nem is kicsit, mert a Futótűz k**vajó!

Katniss Everdeen és Peeta Mellark ugyan megnyerték a 74. Éhezők viadala versenyt, de a megpróbáltatásaik még korántsem értek véget. A békés és nyugodt időszak helyett, ismételten sötét és veszélyes idők jönnek el számukra, hiszen nem elég, hogy bábként kell végigutazgatniuk a 12 körzetet, de Snow elnök még beiktat némi változást is a 75. versennyel kapcsolatban. Eddig nem látott szenzációra készül, ami annyit takar, hogy az eddigi győztesek közül válogatnak össze versenyzőket, akiknek újra fegyvert kell ragadniuk…

A Harry Potter óta nem volt arra példa, hogy egy ifjúsági regény két fronton is sikeres legyen, azaz jól muzsikáljon blockbusterként, illetve minőséget is képviseljen. Kaptunk már csillogó vámpírokat, meg Percy Jacksonokat is, de ők nem igazán teljesítettek jól. Aztán jött Gary Ross 2012-es Éhezők viadala című filmje, ami bár egy blockbusterhez képest alacsony költségvetéssel rendelkezett (78 millió) – és ez több helyen látszódott is – de a biztonsági játékának köszönhetően egy nagyszerű szériának kövezte ki az utat, és Francis Lawrencenek mondhatni könnyű dolga volt a folytatásban. A büdzsé majd’ a duplájára nőtt, amiből az következett, hogy nagyobb terveket tudtak megvalósítani, és azokat szebben és látványosabban tudták felvinni a filmvászonra. Szerencsére még a kamerarángatásokat is elhagyták, így láttuk is, hogy mik történnek a szereplőkkel.

A legnagyobb előrelépés azonban a forgatókönyv minőségében rejlik. Simon Beaufoy, Michael Arndt sokkal összeszedettebb és jobb munkát végzett, mint a Gary Ross, Billy Ray duó, így a két és fél órás játékidő gyorsabban és szórakoztatóbban telt el. Az írópárosnak hála, pörgős akciókat, és jól kivitelezett karakterdrámákat láthattunk viszont. A karakterek nem nyomták el egymást, gondolok itt JLaw karakterére, hanem egyensúlyban voltak, és mindenki megkapta azt a lehetőséget, hogy ki tudjon teljesedni. Bár tény, hogy a viadal „mássága” miatt kapunk néhány semmit érő karaktert is, de mégsem tudtak hiányérzetet kelteni. Megvolt a mag, akiknek szurkolhattunk, akiket utálhattunk, és szépen elvitték a hátukon a filmet, még akkor is, ha valakinek néhány perc, valakinek pedig több tíz perc jutott a kamerák előtt.

A Futótűzre érvényes az a mondás, miszerint a folytatások mindig nagyobbat, és többet próbálnak markolni, de jelen esetben az is igaz, hogy ez sikerült is, és nem csak a próbálkozás látszódott. Ez a film sötétebb, látványosabb, szórakoztatóbb és jobb, mint az első, és bizony még mindig lehet tovább fokozni, mert az alapanyag jó, és nagy benne a potenciál. Valahogy így néz ki egy jó blockbuster, és valahogy így kell felvezetni egy (2) finálét! 8/10