Amit Louis Leterrier 2010-ben elkészített, azt vitte tovább Jonathan Liebesman a 2012-es esztendőben. 2 film, 2 rendező, de ugyanaz a sablonos forgatókönyv, ugyanazok a pozitívumok és ugyanazok a negatívumok, valamint egy kivételével, az összes főbb szerepet betöltő színész megegyezik (még jó). Nyilván fontos egy folytatásnál, hogy ne adja alább azt a szintet, amit az első felállított, de itt konkrétan leforgatták a Titánok harca tökéletes mását, annyi kivétellel, hogy itt nem a Kráken a főszörny, hanem Kronosz.

Évek teltek el, mióta Perszeusz legyőzte a Krákent. Azonban az Istenek megint nem maradnak a seggükön, és Hádész egy új terven töri a fejét, amivel hatalmat szerezhet. Segítségül hívja Zeusz fiát, Árészt is, akinek a segítségével megpróbálják kiszabadítani Kronoszt. Perszeusznak tehát újra fegyvert kell fognia, és minden eddiginél keményebb harcot kell megvívnia, a világ megmentése érdekében. Szerencséjére több társat is kap maga mellé, akikkel együtt képesek legyőzni a gonoszt…

Igazság szerint az előzetes információk alapján ez a film semmivel nem ígért többet, mint az elődje, és ezt meg is mutatta. Maradt ugyanaz az idétlen, de rendkívül látványos blockbuster, mint amit Louis Leterrier készített néhány éve. Ezzel nincs is jelenleg gond, mert így legalább nem ért minket csalódás – ám de meglepetés sem – és sokszor jól esik csak leülni a képernyő elé és megnézni egy efféle mozit. A forgatókönyv ismét ráfért egy - másfél A/4-es oldalra, valamint a színészek szintén csak alapjáraton pörögtek. Viszont Sam Worthington hajat növesztett – ami amúgy rendkívül hülyén állt neki – így észlelhettük, hogy azért valamennyi változás történt az első rész óta.

Ám összességében most is csak azt lehet mondani a filmről, hogy egy hosszú trailer, ami nincs kibontva, nincs megtöltve élettel, és ami csak olyan „elhúzta a mézesmadzagot” jellegűre sikeredett. Kár érte, mert ebben a történetben is volt fantázia, de valahogy mégsem akarták átadni nekünk, holott látva Kronoszt, és az ő erejét, valamint a már megmutatkozó Isteni trükköket, csak egy újabb csalódás ért minket, mert ez a film sem lett az, amit a karakterek megérdemelnének, és újfent kijelenthető, hogy nem képesek nagyszabású fantasy filmeket készíteni.

A titánok haragját tehát csak akkor érdemes megtekinteni, ha valamennyire tetszett az első rész, de ha már ott is bajok voltak, akkor nem érdemes nekiesni, mert tényleg ugyanolyan az egész. Egy hideg sör vagy kóla mellé, egy vasárnap délután teljesen oké, ha vevők vagyunk a pörgős akció/fantasyra. 5/10