Holtak hajnala (2004)

Zack Snyder nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor George A. Romero kultikus zombis filmjének a remake verzióját készítette el úgy, hogy előtte soha nem rendezett nagyjátékfilmet. Ezzel debütált, és ehhez képest nem is végzett olyan rossz munkát…

Zombis filmet nehéz rendezni, vagyis pontosítva JÓ zombis filmet nehéz rendezni, mert sokszor egy primitív, gagyi, és már-már komédiaként is helytálló filmet kapunk az arcunkba. Sajnos néhány esetben itt is feltűntek a negatívumok, de összességében egész korrekt filmet kaptunk. Kérdezem én, miért van az, hogy amikor a túlélők találnak egy menedékházat, akkor gondolkodás nélkül beengedik azokat, akiket megharaptak, megfertőztek stb? Miért? Nyilván azért, mert mindig van egy olyan karakter, aki még a halottakat sem képes fejbe lőni, mert olyan nagy a szíve. Valamint miért van minden zombis filmben egy olyan szereplő, aki valami apróság miatt önálló akcióra készül, s ezáltal bajba sodorja a többieket? Igazság szerint ezek a lépések azok, amik idegesítővé tették néhol az új Holtak hajnalát, és ezért nem lehet teljes mértékben kikapcsolódni a játékidő alatt. Ugyanakkor a legnagyobb problémák ezzel ki is fújtak. Snyder filmje jóval pörgősebb a réginél, még akkor is, ha a story nem valami hatalmas nagy „kaland”, de erre nem is volt szükség. Adott volt néhány túlélő, akik nem akartak veszélyes kalandokba keveredni, így inkább elfoglalták a Plázát.

A film legnagyobb pozitívuma, hogy a zombikat, és az akciójeleneteket nagyon igényesen mutatta be, és ez az, ami kiemeli a legtöbb „mai” zombis film közül. A remake ugyan egy jó film lett végül, de közel sem olyan, mint az eredeti, de bátran vállalható. 7/10

28 nappal később (2002)

Danny Boyle és csapata megújította a műfajt, és a 70-es évekre jellemző lassú, vánszorgó zombikat felgyorsította, és félelmetesebbé tette, hogy megfeleljen a 21. századi elvárásoknak. Óriási lett a kontraszt a Romero zombik és a Boyle zombik között, de véleményem szerint ez még pont beleesett abba a kategóriába, ami elfogadható, ha zombikról beszélünk. Nem úgy, mint sok más B kategóriás filmben, amiben az élőholtak ugrálnak, szellőzőkbe másznak, és „gondolkodnak”. Boyle nagyszerűen gondolta újra a zsánert, és a megalkotott világvége hangulatú filmje, a megfelelő zenei aláfestéssel, és a meglepően jó színészekkel együttesen olyan szintre emelik a 28 nappal később című filmet, amelyre nem csupán azt lehet rásütni, hogy megújított egy zsánert, hanem egy több mint tisztességes alkotás a műfajon belül, valamint útmutató az új évezred rendezőinek, hogyan is kell zombifilmet forgatni. A zsáner egyik legjobb darabja.

Nem volt könnyű dolga, mert a mai nézők ingerküszöbe az egekbe szökött, így nagyon nehéz eltalálni azt az utat, ami nem esik túlzásokba. Boyle filmje egy komoly hangvételű zombis film, amit bátran lehet kultfilmnek is nevezni. 8,5/10

28 héttel később (2007)

28 héttel a Danny Boyle kaland után Nagy-Britannia megtisztult, és a zombik éhen haltak. Legalábbis úgy tűnt, ám 2 lurkó egyéni akciója után ismét elszabadul a pokol… Igazából nekem már itt elegem lett a filmből, mert bár összességében simán nézhető, de annyira kényelmetlen a sok sablon a vásznon, hogy arra nincsenek szavak. Az a fő baj ezzel a folytatással, hogy rendkívül buta, és gyermeteg hibákkal dúsított, ezáltal óriási kontrasztot teremt a két rész között. Míg az első, egy átgondolt, gondosan elkészített zombifilm volt, addig ez egy túlzásokba eső, agyatlan vérengzés, amit egy ügyes operatőr, és egy jó zeneszerző kíséretében láthatunk. Sajnos az ok-okozat teszi teljesen méltatlan folytatássá ezt az epizódot, még akkor is, ha ezekkel a hibákkal is a jobb zombis filmek közé tartozik, már, ami az új évezredben készült. Annak viszont örültem, hogy Andy a spanyolországi nyaralása során beszerzett egy Real Madrid mezt, no de ez csak egy személyes pozitívum. 6,5/10