George Clooney már nem csak elismert színész, hanem elismert rendező is. Olyan filmeket rakott már le az asztalra, mint például a Jó estét, jó szerencsét! vagy éppen a Hatalom árnyékában. Sokan úgy gondolták, - köztük én is -, hogy a Műkincsvadászok című háborús, igaztörténet alapján készült filmje lesz a következő olyan alkotása, melyre büszke lehet, és melyet bárkinek könnyű szívvel lehet majd ajánlani. Mondanom sem kell, ez most mellé ment, de még így se olyan rossz, mint amilyennek beállították.

A II. világháború idején olyan dolgok is történtek, amik nem kaptak hatalmas rivaldafényt. Ilyen volt például a műkincsrablás, melyet Hitler végeztetett a katonáival. Belgiumból, Franciaországból, és megannyi más helyről próbálta meg beszerezni a történelem legnagyobb műremekeit. Egy idei úgy tűnt, hogy sikerrel is jár, ám alakult egy csapat, a Műkincsvadászok, akik azon dolgoztak, hogy visszaszerezzék az eltulajdonított kincseket. Az idő azonban sürgette őket, hiszen Hitler kiadta parancsba, hogy ha a németek elveszítik a háborút, vagy Ő maga meghal, akkor el kell pusztítani az ereklyéket…

A film egyrészt csalódás, másrészt viszont kellemes meglepetés volt. Csalódtam, mert a történetben, valamint a színészekben is jóval több volt annál, mint amit láttunk/kaptunk tőlük. Kellemes meglepetés volt viszont azért, mert olyan kritikákat kapott a film, ami miatt azt várhatta el az ember, hogy a világ egyik legrosszabb filmjét fogja látni, ha úgy dönt, hogy leül megnézni a Műkincsvadászokat. Egyáltalán nem ez történt, mert teljes mértékben élvezhető volt a film… bár az is tény, hogy sok hibája van, illetve nem biztos, hogy fogunk rá emlékezni 2-3 nap elteltével. Egyszernézős, a közepesnél épphogy jobb alkotást készített el nekünk Clooney.

Magával az elképzeléssel, miszerint próbáljunk meg kicsit humorizálni a háború kellős közepén, szerintem meglehetősen jó ötlet volt. Ezzel csupán annyi volt a baj, hogy a játékidő nagy részében nem működött igazán. Méghozzá azért nem, mert a Műkincsvadászok csapata a játékidő nagy részében külön utakon járt. 3-4 különböző helyszínen tűntek fel, és ekkor unalmasak, és legtöbbször erőltetettek voltak. Az igazi parádé akkor indult be, amikor Bill Murrayék összejöttek, és együttes erővel csinálták a küldetésüket. Ezekben a percekben a film teljes mértékben rendben volt, és végre nem azt éreztük, hogy a Műkincsvadászok egy összeszedetlen, erőltetett valami.

Igazság szerint jóval több volt a filmben, mint amennyit kaptunk belőle. Olyan színészekkel, mint Bill Murray, John Goodman, George Clooney, Matt Damon, Jean, Dujardin, illetve Cate Blanchett, sokkal többet kellett volna kapnunk. Egyrészt keveset szerepeltek a képernyőn, ezáltal a karaktereik nagyon gyengék voltak. Másrészt pedig a poénjaik nem igazán ütöttek. Murray és Goodman még úgy, ahogy elfogadható volt, de a többiek nem igazán alkottak maradandót.

A Műkincsvadászokra lehet jót és rosszat is mondani, de bőven beletartozik a nézhető kategóriába. Véleményem szerint a végeredmény kissé öncélú volt, és Clooney inkább önmagának készítette el ezt a filmet, mintsem nekünk. Sokan úgy tartják, hogy az év legrosszabb filmjei között lesz számon tartva. Ha tényleg így lesz, akkor bizony egy erős évet fogunk zárni. 6/10