Spirit - A sikító város (2008)

Samuel L. Jackson torkaszakadtából üvölti, hogy nincs szüksége záptojásra! Ami csupán azért fura, mert ezt egy olyan filmben teszi, ami végeredményben nem sokkal marad el a kijelentéstől.

Denny Colt meghalt, ám visszatért szeretett városába, hogy védelmezze az ártatlanokat. Central City legnagyobb gonosztevője, Octopus kegyetlen tervvel áll elő, amit Spiritnek – ugyanis ez az új neve – meg kell akadályoznia, mert különben mindennek vége lesz…

Will Eisner a világ egyik leghíresebb képregényalkotója volt. Stílusteremtő volt, illetve jelentősen hozzájárult a képregényes művészeti ág felemelkedéséhez. A 40-es években megalkotta a leghíresebb alkotását a Spirit-et, amit Frank Miller a 2008-as évben megfilmesített. Na, már most a film legnagyobb problémája, hogy egy 300 és egy Sin City keverék. Képi világban, stílusban, történetmesélésben, mindenben, ám míg azok működtek, addig ez csupán egy gyenge próbálkozás lett. Maga a főhős érdekes, de a hajdani sikereit nem ebből az alkotásból fogjuk leszűrni, mivel a történet gyenge, a karakterek elképesztően buták és idegesítőek. A színészek szintén nem nyújtottak semmi extrát, Samuel L. Jackson, Scarlett Johansson, Eva Mendes ide vagy oda…

Igazság szerint az nem baj, ha egy film a B színvonalat üti meg, de amikor nem találja meg a középutat a komédia és a komolyság között, na, akkor már problémás a helyzet. Itt ugyanis Frank Miller teljesen elveszítette a fonalat, és egymásba csapódtak a jelenetek, a stílusok, az eltérő hangnemek. Egy hatalmas katyvasz az egész, ami nem érdemli meg, hogy több szót fecséreljünk rá. 3,5/10

A szövetség (2003)

Alan Moore csapatot alapított, no de nem szuperhősökből, hanem regényekből ismert arcokból. A The League of Extraordinary Gentlemen képregényben olyan ismert karakterek bukkannak fel, mint Verne Gyula Némo kapitánya, Bram Stoker Mina Harkere, H. G. Wells Láthatatlan embere, Mark Twain Tom Sawyere, illetve Oscar Wildetól Dorian Gray, valamint, Robert Louis Stevensontól Dr. Jekyll. Azonban a névsor ezzel még nem teljes, hiszen a csapat élére H. Rider Haggar regényének hősét, Alan Quatermain állította.

1899-et írunk, amikor is a Fantom álnéven ismert gonosztevő akciókat hajt végre Európa szerte, aminek a célja, hogy háborút robbantson ki, hiszen akkor virágzásnak indulna az üzlete. A háborúhoz fegyverek kellenek, és neki sok egyedi, és erős fegyvere van. Az újonnan megalakult szövetség viszont együttes erővel próbálja meg megmenteni a világot a pusztulástól…

Igazság szerint nem bonyolították túl a történetet, de nem is baj. A filmnek nem ez a gyenge pontja, hanem a karakterek. Túl sok szerepel egyszerre a képernyőn, ami szintén nem lenne akkora probléma, ha megfelelően lennének felvezetve, bemutatva, de egy bő másfél órás filmben ezt lehetetlenség lenne megcsinálni. Stephen Norrington filmje végtelenül felületes, és sablonos, ráadásul hiába a sok érdekes karakter, meg alapötlet, ha egyszerűen nem érezteti velünk a rendező, hogy ez a film igenis jó. Bár, hogy is tudná, ha a filmje rossz… A Szövetség tehát beáll azon filmek táborába, melyek sokkal többre lennének hivatottak, de ahhoz kéne egy minőségi stáb is, hogy a végeredmény ne legyen ennyire csúfos. 4/10