Rob Cohen remélem soha többet nem rendez filmet, mert egyszerűen nem ért hozzá. Egyetlen egyszer esett meg vele az, hogy amibe belefogott az arannyá változott, méghozzá 2001-ben, amikor megrendezte az első Halálos Iramban filmet. Se előtte, se utána nem volt semmi értékelhető alkotása. 2008-ban ráadásul teljesen tönkretett egy ezredfordulós sikertörténetet, a Múmiát. Stephen Sommers családi kalandfilmje megérdemelte a sikereket anno, de Cohen alkotás nem, és még így is jövedelmező volt.
A Sárkánycsászár egykor Kína rettegett uralkodója volt. Nem elégedett meg azzal, hogy minden sereget legyőzött, mert ő a halál felett is uralkodni szeretett volna. Egy varázslónő segítségével akarta elnyerni a hőn áhított jutalmát, de látva az uralkodóban lévő gonoszt, a varázslónő megátkozta a Császárt az egész seregével együtt. Az agyagkatonák örök álomba merültek, és várták, hogy egyszer majd visszatérhessenek, hogy meghódítsák a világot. A 20. században Alex O'Connell rátalált a sírra…
Nem is tudom, hol kezdjem… ha a film forgatókönyvét szeretném követni, akkor most újra írni kéne az első két részről, mert igazából Fraserék folyamatosan csak a múlton rágódtak, abból táplálkoztak, és unott fejjel, fáradtan vetették bele magukat az új kalandba, illetve családi drámában, ami ráadásul nem is volt igazán kalandos, legalábbis nem tudták olyan jól érezni magukat, mint korábban. Rob Cohen tulajdonképpen nem is egy új filmet alkotott, mert bármi történt a filmjében, azt követte egy múlt idézés, egy „Utálom a múmiákat” szöveg, egy ismételt Jonathan poén, egy újabb „Utálom a múmiákat” szöveg, stb. De oké, rendben. Elfogadom, hogy nem tartozik a legnagyobb rendezők közé, de könyörgöm, nem látta az első két részt? (ez igaz az írókra is) Legalább hangulatban próbálta volna megidézni azokat, de még azt sem. A poénok sem voltak ütősek, és a színészek közül is csak Brendan Fraser volt az, aki próbált valamit hozzátenni az egészhez. Emellett azt is sajnáltam, hogy Rachel Weisz nem tért vissza, mert azért valljuk be elég jó kis párost alkottak Fraserrel.
145 milliós költségvetés és nulla fantázia, valahogy így lehetne röviden összefoglalni az egész alkotást. Emellett a főgonosz Jet Li se volt semmi extra Császárként, hiszen a jeleneteinek 90%-ban csak egy CGI Li-t láthattunk. Tehát valahogy semmi nem akart összeállni, ráadásul még a Yetik is tovább erősítették bennem azt az érzést, hogy ez kínos. Egy totális csőd lett az egész film, aminél egyedül az ókori látványvilágot lehet kiemelni.
Összességében tehát egy nagyon gyenge zárást kapott a trilógia, mely a rendező leváltása és Rachel Weisz hiánya miatt már alapból halálra volt ítélve. Kár érte, mert én imádtam az első két részt, de ebben semmi szerethetőség nem volt. Erre már nem lehetett úgy tekinteni, hogy egy fantasztikus családi kalandfilm, ütős poénokkal, lazasággal, és némi horror beütéssel. 4/10
