Nem csak Tom McCarthy első rendezése, de Tyrion is tulajdonképpen innen masírozott be a világ élmezőnyébe. Maga a film milyensége már egészen más kérdés...

Az életbe rég belefáradt Finbar története még akár jól is elsülhetett volna, ha még legvidámabb jelenetiben sem annyi szöveget írtak volna neki, hogy „no”. Esetleg ha másfél órás hossza ellenére sem untatta volna nézőit a játékidő kétharmadában.

Ez annak fényében nagy kár, hogy ez a depresszív, vonatokban nem szűkölködő sztori a maga semmilyenségében még így is szerethető, a főszereplőhármas - a magányos trió - pedig fel tud mutatni egy viszonylagosan jól működő kémiát, habár ez is nagyrészt Peter Dinklage-nek köszönhető, aki szerepének szótlansága ellenére is a film egyértelmű attrakciója. Viszont akármennyire is passzolnak hozzá ezek a drámai szerepek (még ha aktuális filmográfiájával szemben ez egy kissé depresszívebb szerep volt), kicsit kár, hogy ehhez maga a dráma nem tud alkalmazkodni.

Ugyan látunk itt sok új megköttetett barátságot (lelkileg összeomlott anyával, bohókás bevándorlóval, magányos és dagadt kislánnyal, vagy éppen egy szexi könyvtáros csajjal), de ezek után mégsem érezhető, hogy kaptunk volna egy tiszta üzenetet a témával kapcsolatban: akár tudatos volt ez, akár nem, végig nyugtalanítja az embert Finbarék néhol melankolikus, néhol pedig kiengesztelni próbáló járata, mert a film nagy részén uralkodik ez a vegyes, kiábrándult hangulat. Az állomásfőnök jelenetei szinte az utolsó mozzanatig mélabúsak, ami önmagában nyilván nem lehet egy történet hibája, azonban egy idő után egész könnyen bele lehet fásulni a néhol már erőltetett, és csak látszólag megoldhatatlan pesszimizmusba.

Hogy mire számítsatok? Egy rövid, néhol üresjáratokkal tarkított vonatútra, ahol a kaller ugyan még a gyorsvonati pótdíjat is elengedi neked, de te akkor is panaszkodsz, mert egyedül vagy. Igaz, szeretem én a lassú, szomorkás történeteket, de ez most sajnos nem fogott meg. Viszont biztos vannak olyanok, akiknek a momentán hangulata simán passzol Az állomásfőnökhöz, ezért sem mondom azt, hogy egyáltalán nem tudom ajánlani. Ugyanakkor a többieknek nem ártana felkészülni testben és lélekben: hiába akarjátok szeretni, az érzés nem lesz kölcsönös.

Mindenesetre nélküle még az is lehet, hogy kevesebbek lennénk egy zseniális sorozatszínész felfedezésével, és talán ez volt az igazán jelentős hozadéka. 6/10