Mi történik akkor, amikor találkozik a sci-fi, Bruce Willis és az egyedi francia stílus? Hát megszületik a 90-es évek egyik legjobb filmje, ami mára már egyértelműen a kultikus alkotások közé sorolandó. Sokan úgy tartják, hogy Luc Besson legjobb filmje a Léon, a profi, amit teljes mértékben meg is tudok érteni, hiszen egy nagyszerű moziról van szó, ám nálam az a film csak a második helyen áll, hiszen az Ötödik elem könyörtelenül lesöpri a pályáról.

Minden ötezredik évben feltárul egy kapu két dimenzió között és eljön a Gonosz, hogy elpusztítsa az Életet. Egyetlen egy fegyver van, ami végezhet vele, és megállíthatja a pusztulást, és az az öt elem. Ha mind az öt elemet összegyűjti valaki, akkor megmenthetik a Földet. Korben Dallas akarata ellenére csöppen bele ebbe a veszélyes kalandba…

Van egy ismert alapszituáció, miszerint a Sötétség harcban áll a Fénnyel, illetve a Halál ki szeretné ontani az Életet. Tehát alapvető ellentétekről szól a film, de olyan körítést kapott mindez, hogy nem azt vesszük észre, hogy ezt már ismerjük, hanem azt, hogy ez valami más, ez valami új. Ugyebár a franciáknak van egy egyedi stílusuk, mely a túljátszásban rejlik. Amikor ezt hozzácsapod a sci-fihez, illetve a hollywoodi akcióhőshöz, akkor valami fantasztikus végeredmény születik meg. Az ötödik elemben rengeteg stílus keveredik, de egyik se nyomja el a másikat. Továbbá említeni lehet az olyan ellentétek egymásnak feszülését is, mint Bruce Willis és Chris Tucker, vagy a humor és a dráma keveredése. Ég és föld különbségek ezek, de nem kioltják, hanem erősítik egymást.

Emellett a film igazi ereje abban is rejlik, hogy a képzelet igazi utat tört magának. A megálmodott jövőkép, a gépek, a közlekedés, a fegyverek, a ruhák, a házak, a zene és minden egyéb olyan dolog, ami tovább színesítette az amúgy is megszámlálhatatlan színben pompázó összképet. A film amúgy nem lenne teljes egy kiváló szereposztás nélkül. A főszerepben természetesen a 90-es évek legnagyobb akciósztárja, Bruce Willis volt látható, aki hozta a jól megszokott lestrapált, cigiző hőst. Tökéletes választás. Maga mellé olyan színészeket kapott, mint Ian Holm, Milla Jovovich, az elképesztően idióta Chris Tucker, valamint a zseniálisan gonosz Gary Oldman, de talán illik megemlíteni Brion James-t is. Eszméletlenül jó gárda gyűlt össze, és egészítették ki Luc Besson mesterművét.

Maga a történet is megér egy misét, pláne úgy, hogy a főhős és a majdnem főgonosz Zorg sosem találkoznak egymással. Érdekes húzás, de ez is azt mutatja, hogy nem kell a jól bejáratott sablonokra építkezni, amikor egy kis variálással simán elérhető a siker. Dallasnak volt így is elég baja, főleg akkor, amikor megszólalt a telefon és elkezdett ordítani az anyja…

Az ötödik elem úgy jó, ahogy van. Néhol kissé műanyag, néhol kissé bugyuta, de a megteremtett világban ez elfogadható, mert így lesz tökéletes. Egy megunhatatlan kultfilmről van szó, mely nem csak a rendező, hanem Bruce Willis filmográfiájában is előkelő helyen szerepel. 9/10