A 90-es években jóval kisebb mennyiségben láttak napvilágot a képregény adaptációk, mint manapság, ami talán azért volt érthető, mert amik ki is jöttek, azok se képviseltek valami magas színvonalat. Burton Batmanje a kivétel, de Schumacher Batman filmjei, a Marvel képregényfilmek elképesztően silány minősége, és a most értékelt Dredd bíró se jelentett fényt az alagút végén, aminek hála a stúdiók nem is nagyon láttak fantáziát bennük.

A bűnözőktől hemzsegő jövőben járunk, ahol a bírák próbálják meg felvenni a harcot a gonosszal, hogy az ártatlanok biztonságban élhessenek. Dredd bíró, a törvényesség elkötelezett híve mindent megtesz azért, hogy a rend és a béke fennmaradjon. Ez azonban nem mindenkinek tetszik. Az ellenségek közül néhányan összefognak, hogy Dreddet hűvösre tegyék, hogy aztán szabad út nyíljon meg a bűnözés előtt…

Jó lenne ez a film, CSAK… Bevallom őszintén kellemesen csalódtam a Dredd bíróban, mert jó néhány évvel ezelőtt, amikor először láttam, egyáltalán nem tetszett, ám most mégis megfogott a film, holott közel sem képvisel olyan minőséget, mint a 2012-es eszméletlenül nyers és erőszakos verziója. Danny Cannon rendező ott rontotta el a filmet, hogy tered adott Rob Schneidernek, aki annyira idegenül mozgott a vásznon, mint ahogy Micimackó tenné egy horrorfilmben. De igazából miért is kellett ő bele? Mi volt a szerepe? Teljes mértékben el lehetett volna hanyagolni, mert a szerepével semmivel nem vitte előrébb a történetet.

Azt a történetet, mely alapjáraton mondhatni zseniális. Sajnos a képregényekhez nem volt szerencsém, de a látott disztópikus világkép a romlott társadalommal és bírákkal egyszerűen fantasztikus. Ráadásul ezt hellyel-közzel egész pofásan meg is tudták teremteni a filmben, bár azért egy kicsit lehetett volna sötétebb is. Már csak azért is, mert ennek a filmnek a sötét tónus áll jól, csakúgy, mint az új Dreddben. Itt nem lehet viccelődni, mert a jövőkép nem engedi meg. Dredd karaktere szintén nem engedi meg, hogy poénosra vegyük a figurát, mert Ő maga a törvény, a törvénnyel pedig nem lehet viccelni. Vagy betartod, vagy mehetsz a hűvösre, esetleg életbe léphet a harmadik lehetőség, ami végleg kiiktat téged.

Megmerem kockáztatni, ha kivágták volna a filmből a vicces jeleneteket, akkor egy igazán ütős akció sci-fi kerekedett volna ki az alapanyagból, mert az alaptörténeten kívül adottak voltak a színészek is a sikerhez, hiszen Stallone, Armand Assante, Max von Sydow és Diane Lane is remekeltek.

A Dredd bíró összességében nem egy vállalhatatlan alkotás, de a végeredményt tekintve nem is jó. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy egy hatalmas kihagyott ziccer, ami egy bitang erős talapzaton áll, amit végül nem sikerült megfelelően tovább építeni. Kár érte, de azért a sci-fi kedvelők tehetnek vele egy próbát, már csak a bírák miatt is! 5,5/10