Egy riporternő, aki saját erkölcseinek határán próbálja nem elveszteni egyensúlyát. Egy magánnyomozó, aki talán túl veszélyes mélységbe rángatta pártfogoltjait. Egy FBI-ügynök, akit saját öntudata kerget az őrületbe a virtuális realitás földjén. És végül egy apa, aki késsel a kézben néz érthetetlenül az előtte felvillant parancsra. A négy ember útja nem csak azért fonódik össze, mert a tettek apropója egy Origami-gyilkosnak nevezett, kilétét szürke köd övező szerzet által foglyul ejtett kissrác. Nem, a csavar az, hogy e karakterek sorsa felett mind Te rendelkezhetsz egy néhány évvel ezelőtt debütált interaktív drámában.

A Gears of War-multiba ölt tömérdek játékóráim ellenére sem tartom magam Xbox-fanatikusnak. Két generációt végigkísértem, mégsem érzem azt, hogy a Microsoft nyújtotta, egyértelműen közösségi játékélmény felülmúlhatja azokat a sztorikat, amelyeket a konkurens PlayStation tett le az asztalra. Vérszomjas görög istenek, csavarkulcsos patkányok, rángatózó zsákállatok, önjelölt Indiana Jones, méretes kolosszusok, amatőr mutánsok, valamint a valaha létezett legmeghatóbb zombi apokalipszis: mesés vizuális setting váltogat tragikus regét, és fordítva. A Sony exkluzív történetei általában azért viszik a prímet, mert ugyan a világ legmagányosabb játékosait igyekeztek kiszolgálni ezekkel az egyjátékos kalandokkal, de mindezt hipermély kierjedéssel, karaktereit sokrétű dimenziókkal megáldva, a játék valamely aspektusát pedig valamilyen eddig még nem tapasztalt plusszal megtoldva.

David Cage és a Quantic Dream által választott plusz közel sem új keletű: a múlt évezred interaktív kalandjátékait gondolta tovább, de sokkal célszerűbb, ha inkább kedvenc lapozgatós kalandkönyveinkkel vonunk párhuzamot: a játékmechanika ezekhez hasonlítható a leginkább, csak oldalszámok helyett gombokkal történik a számunkra megfelelő folytatás vagy interakció kiválasztása. Számunkra megfelelő, nem pedig a helyes megoldás. Nem véletlen, hiszen a Heavy Rainben nincsenek megoldások, ahogy kudarcok sem. Félrenyomtál egy gombot, és emiatt meghalt a kedvenc karaktered? Vagy éppen nem úgy történt valami, ahogy te akartad? Tedd túl magad ezen, a játék filmszerűen pörög tovább, ami történt, megtörtént, ezen tovább rágódni nincs értelme. Nem tudom, ki ismeri a játékstúdió előző művét, a Fahrenheit-ot (vagy Indigo Prophecy-t), de ott még létezett a game over ténye. Nos, a Heavy Rain stílusa még ennyivel is érettebb, már ami a moziszerű élmény megteremtését illeti.

Érettebb. Érett. A Heavy Rain története még filmes mércén is szokatlanul felnőtt. A fenti bevezetésnél túl nem is tanácsos jobban beleásnod magad: a fia halála utáni kómából ébredt, ijesztő látomásokkal együtt élő Ethan Mars és eltűnt gyermeke, Shaun családi tragédiája szíven érinti egész társadalmi környezetét, a hírhedt Origami-gyilkos utáni nyomozásban pedig mind a négy irányítható karakter megjárja a menny és pokol valamennyi szegletét. Vagyis csak annyit, amennyit szeretnél, vagy képes leszel átszaglászni. A meghökkentő fordulatokat is annyira tudod átélni, amilyen mélyen bele tudod ásni magad a játék titkaiba. Hogy ez min múlik? A játékos képességein. Vagy ingerküszöbén. Egy szóval a játékoson. Képes lennél megcsonkítani önmagad? Vagy tangában rázni a legnagyobb mocsadékok előtt? Esetleg meddig lennél képes csöndben tűrni disznó társaid inkorrektségét? Netán perverz vigyorral vinnéd mindezeket véghez? Rajtad áll.

Mit ad fel a játék az általa nyújtott élmény érdekében? Leginkább azt, hogy játék lehessen. Ez egyrészt jó hír azoknak, akik nem vallják magukat játékosoknak, mégis fanyaloghat a másik oldal. Lévén egy vizuálisan megvalósított kalandkönyvről van szó, itt is csak „gyűjtögetni és lapozni tudsz”. Aki nincs tisztában azzal, hogy mit vett kézhez, néhány quick time event-en, vagy Norman ügynök iszonyatosan vagány nyomozós jelenetein túl nem is lesz részese más klasszikus játékelemnek - még ha egy eléggé mozgalmas és akciódús kriminek is lehet részese. Ahogy keresni fogja a nem létező mesterséges intelligenciát is a szkriptelt jelenetek között, továbbá érthetetlenül áll az újszerű, mégis nehezen megszokható irányítás felett is, ami sokszor mechanikai kudarcokba is fullad, pedig igyekszik életszerűnek tűnni, a SIXAXIS-mozgásvezérlést is mohón alkalmazva. A sztori vezetés szabadságán felül más jelentős szabályzó szerepet nem is vehető kézhez. Ez persze nem igazi negatívum, ha David Cage rendező így képzelte el játékát, az már csak az egyén szubjektivitásán múlik, hogy fogadja mindezt. 

És van is mit fogadni, hiszen elméleti szinten egy grandiózus rendszer dobog a Heavy Rain sztorija mögött. A – más játékokhoz képest – innovatív narratíva nagyon magasra helyezte a lécet: már-már végtelen számú cselekményszállal apellál, így hát nem csoda, hogy a különböző sorsok és végzetek végül 22 különböző kombinációt kínálnak végkifejlet gyanánt. Nos, ez jó? Rávághatnánk, hogy NYILVÁN, és akkor már nem is járunk messze az igazságtól, mégis, a - körülbelül - tíz órás történet fordulatai konstans ugyanazok maradnak, így pedig hiába gondoljuk úgy, hogy kiváló szavatossággal bír a játék a rengeteg befejezés miatt, ha egy későbbi újrajátszás során a már felfedezett titkok nemigen változnak, újak pedig nehezen halászhatók ki. Igaz, utóbbiak minőségén mindez semmit sem változtat: még ha dramaturgiailag nem is nőttek fel egy igazi mindfuck-film szintjére, izgalmat azért rejtenek magukban rendesen.

Ha már itt tartunk, érdemes-e filmet rendezni a Heavy Rainből? Nem. Most miért, ahogy remake-elni sem illik a legendás alapműveket, úgy egy ilyen káoszi zsenialitással megszerkesztett krónikát miért is kellene filmre vinni? Főleg, hogy elveszítené vitathatatlan bájait, mint amilyen a játékos sorsának saját kézben tartása is. Az a néhány gyerekbaj, amikben szenved, főleg sajátos műfajának tudhatók be, és nem is szabad csukott szemmel elmenni felettük. Mégis, az a jónéhány álleejtő momentum, a folyamatos esőzések okozta nyugtalanító atmoszféra, a végigjárt utak kereszteződésének katarzisa, vagy éppen az érzelmi hullámvasút végén való hosszas elmerengés… Ha mindezt nem kontrollerrel a kézben élted volna át, talán egy hosszú szundítás után sikerült volna túltenned magad a látottakon.

Pont ezért történhetett meg, hogy évek után is képes mély nyomot hagyni, mint interaktív dráma. 8/10

...

Próbáld ki! Egy apró falatnyi Heavy Rain, agyonbutított Youtube-kiadásban: