Korábban már írtam az első epizódról (íme), ami számomra, a B színvonal ellenére is hatalmas nagy kedvenc. De a közelgő, új mozifilm hatására, úgy gondoltam, hogy illene elővenni a régi film folytatásait is, amik bár jóval alacsonyabb minőséget képviselnek, mint az 1990-es legelső produkció, de akárhogy is nézzük, mégis csak hozzá tartoznak a Teknőc franchise-hoz, így illik ejteni róluk néhány szót.

New York földalatti csatornarendszerében misztikus dolgok történnek. 4 teknőc óriássá változik, ráadásul beszélnek és pizzát esznek. Egy napon azonban rájönnek, hogy miért is olyanok, amilyenek. Azonban ezzel még nem is lenne gond, de Zúzó visszatér, aki szintén megfejtette a rejtélyt, és minden eddiginél gonoszabb tervvel rukkol elő…

Miután az első epizód óriásit robbantott a pénztáraknál, illett továbbgondolni Michaelangelo, Leonardo, Raffaello és Donatello történetét. Ám, a sikerhez nagyban hozzájáruló Steve Barron rendező, valamint néhány színész is úgy gondolta, hogy elég volt egy részt leforgatni a zöld teknőcökből, így a stafétabot átkerült annak a Michael Pressman kezébe, aki ha csak egy kicsit is meg tudta volna közelíteni Barron munkáját, akkor mi nézők, bizony egy újabb lehengerlő Tini nindzsa teknőcök filmet láthattunk volna a televíziók képernyőjén. A bevételeket elnézve egy sikeres, az IMDB-n lévő pontszámot megpillantva viszont egy kritikailag megbukott filmről kell beszélnünk.

A teknőcök egymás közötti kapcsolata továbbra is jól működött, azonban az őket körülvevő színészek egyáltalán nem erőltették meg magukat, így a legtöbb jelenet egy izzadságszagú erőlködésbe fulladt, mert bár lehetett röhögni az elhintett teknőc poénokon, de az öröm mégsem volt teljes. A Kenot alakító színész nem tudom mit szedhetett a forgatás előtt, de egészen elképesztő volt látni, hogy mennyire túlpörgi a szerepét. Sajnos az első filmben April O’Neil-t megformáló Judith Hoag-ot leváltotta Paige Turco, aki közel sem tudta úgy hozni a karaktert, mint elődje. Casey Jones pedig még csak fel sem tűnt a folytatásban. Kár érte, mert így a teknőcök magukra maradtak.

A folytatás, majd’ dupla büdzséből készült, de a végeredmény mégsem tudott igazán ütősre sikeredni. Se a látvány, se a tempó, se a történet nem tudta megismételni azt, amiért az első részt sokan szerettük. Egy teljesen felesleges, csak az első rész nagyszerű bevételei miatt elkészült filmnek lehettünk szemtanúi, amit bár még mindig meglehet nézni, de felhőtlen szórakozást ne várjunk tőle. 5,5/10