[Supernatural Movies]

[kritika] Hét élet (2008)

2014. szeptember 07. - theivan

Ben (Will Smith) telefonál. Egy öngyilkosságot jelent be. Hozzáteszi, hogy az áldozat éppen önmaga.

ymzaJLm2EIYbG9n7snVfCnHAPQk.jpg

Will Smith ambíciói  melyeknek nem titkolt tételmondata volt a „világ legnagyobb filmcsillagává válni” kezdetű , a 2000-es évek elején jóval nemesebb célokat szolgáltak, mint manapság, amikor mindez kimerül egy eléggé kifogásolható családpolitikában. Az e tájt alkotott, relatíve jól sikerült, nem enyhén népszerű popcornmozik munkálataiban néhol már producerként is tevékenykedett, javarészt pedig ennek a fajta sztárhitelességének köszönhetően sikerülhetett 2006-ban amerikai karriert pakolnia a friss Sundance-felfedezett Gabriele Muccino alá is. Az olasz rendezővel és egy majdhogynem állandó stábbal való kéttételes kollaboráció (A boldogság nyomában, Hét élet) eredményezte filmográfiájának talán legkomolyabban vehető (és szinte egyedüli) drámáit. Vagy csupán néhány órányi masszív hatásvadászatról lenne szó?

Szóval Ben telefonál. Továbbá a végtelenségig lehord egy vak telemarketingest (Woody Harrelson), mint adóügynök, ráakaszkodik egy szívbeteg üdvözlőkártya-gyárosra (Rosario Dawson), és még mielőtt megbizonyosodnánk róla, hogy ő lenne az évszázad tahója, rögtön vezekel, beteg hölgyeket mosdat és kiszolgáltatott családanyákon segít, pedig még saját öccsét is igyekszik messziről kerülni. És még sorolhatnám mennyire zavaros az események nagy része. Nem, ez nem Muccino rendezői inkompetenciája, filmjét nagy sansszal az első képkockától az utolsóig ilyen kuszának képzelte el. Aki az efféle narratívában kevésbé jártas, még a történet linearitását is simán megkérdőjelezheti – még ha közel sem ennyire zűrös a helyzet.

51a59b70aa9b221563.jpg

Még semmiféle mélységekbe nem bocsátkoztam, de rögvest elő kell hozakodnom a zárással, vagyis annak hozzáállásával. Gondolom nem egyedül erősítem azok klubját, akik utálják, ha egy befejezés nem hangolja össze kellőképpen a homályos információkat. Szörnyen profinak és magabiztosnak kell lenni ahhoz, hogy egy lezárás tartalmazza egy kétórás történet fő tartalmát, ami értelmet ad a megtörtént eseményeknek (jövök is egy gamer példával: Bioshock Infinite). Ezen a szinten a Hét élet elég necces vállalkozás: az első kérdés, ami felmerült bennem, egyáltalán nem a konklúzióval vagy annak etikusságával volt kapcsolatos, hanem inkább a felépítéssel, és ez utóbbi az, ami megkérdőjelezheti és egyben egy instabil kártyavárrá formálhatja a csavart. Ne értsetek félre, nem az, hogy ésszerűtlenül alakulna minden, de vajon tényleg úgy kerül pont a film végére, ahogy kellene, vagy csak egy trehányul összetákolt megoldásról lenne szó? A válasz sajnos nem egyértelmű.

Azonban ugorjunk vissza a kérdésre: hatásvadászat? Igen, és talán furcsán hangzik, de legfőképp ennek köszönhetően áll össze az a bizonyos kártyavár. Még ha emiatt nem is fut azon a magas minőségi szinten, mint amit fentebb elvártam volna, de ettől még egy roppantmód kivételes érzelmi töltettel bír, ez pedig a sztorival szemben fényévekkel igényesebben lett kidolgozva. Rosario Dawson és Will Smith romantikája messze több figyelést és törődést kapott az átlagnál. Habár a hajtóerő nem épp a legerotikusabb (vagy a kamatmentes haladék annak számít?), a maga dramatizáltságában véletlenül sem elkapkodott, minden emóció a helyén. Pont úgy, ahogy a főszereplő belső vívódása is: Will Smith egyértelmű érdeklődést tanúsított a sztori iránt (elmondása szerint színészként átélni a valós emberi traumákból való kikecmergést ugyan izgalmas, mégis embert próbáló feladat), bizonyított, és egy hatásos alakítást hozott eme drámai vonalon, még ha a koronát nem is ő, hanem Rosario Dawson csente el.

image32.jpg

Aki nem szereti, ha eltitkolnak előle valamit, de még inkább allergiás a fejvakarós – mégsem komplex – végeredményekre, az úgysem lesz fogékony a Hét élet miliőjére sem, de már mondtam: „valahol megértem”. Viszont azt is megmondtam, hogy „de csak valahol”.  Van úgy, hogy nem érdemes mérnöki pontosságot keresni a szálak összefonottságában, hanem elég csak kiszolgáltatottként a misztikum elé lépni és engedni magunkat beszippantani általa. Olykor ez is beválhat. 7/10

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr706670065

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nyílméregbéka 2014.09.07. 17:27:36

Mi történt, a szomszéd kidobta a kuka mellé a Will Smith gyűjteményét?! :DDD

Amúgy ez a film nekem kimaradt valahogy, de még csak nem is hallottam eddig róla...

Nyílméregbéka 2014.09.07. 17:29:05

@Nyílméregbéka: Ja, most nézem, hogy ezt a cikket nem Remy jegyzi... :)

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2014.09.07. 18:07:30

@Nyílméregbéka: Ki-ki :D Amúgy Will Smith hetet tartottunk, de gondolom ez leesett :D

theivan 2014.09.07. 18:21:51

@Nyílméregbéka: Remy mindent kiguberált előlem abból a halomból :(

REMY · http://supernaturalmovies.blog.hu/ 2014.09.07. 20:15:54

@Vaszkó Iván: Hát én már csak ilyen szívtelen vagyok. :(
süti beállítások módosítása