Furcsa azt látni, hogy egy Michael Bay filmben nem mászkálnak Autobotok, nem pazarolnak millió számra töltényeket és nem robban fel minden második járókelő. Bay egyszer próbált meg egy kicsit komolyabb alkotást készíteni, és rögtön meg is bukott a pénztáraknál. A 2005-ös Sziget című filmje egy bátor, visszafogott alkotás, mely bár nem vált klasszikussá, de szemlélteti azt, hogy a robbantómágus nem egy elveszett rendező, és nem csak látványfilmeket képes, tud rendezni. Ezt ugye később a Pain & Gain-nél is megcsinálta.
Lincoln 6-Echo és Jordan-2 Delta egy szigorúan őrzött helyen élnek több száz társukkal együtt. Minden nap abban reménykednek, hogy kiválasztják Őket a Szigetre, mely az egyetlen lakható hely a Földön. Lincoln azonban hamarosan rájön, hogy mindez hazugság. Az eddigi élete egy átverés, a Földön igenis lehet élni…
Megmondom őszintén nekem először a THX 1138-as George Lucas film jutott eszembe, amikor néztem ezt a filmet. A jövőkép, a bezárt emberek, a monoton munka, majd az öntudatra ébredés is ezt támasztotta alá. Aztán jött a továbbgondolás. Bay elénk tárta a háttértörténetet, illetve a kinti világot is. Egy elgondolkodtató érdekes storyt rakott elénk, amivel meghazudtolta saját magát, és amivel elszórakoztatott bennünket. Érdekes lépés Baytől, de bejött. Legalábbis, ha leszámítjuk azt, hogy mekkorát bukott a pénztáraknál. A 126 milliós forgatási költségből, alig 35 milliót hozott vissza az Államokban. Ez meg akárhogy is nézem csúfos eredmény. De nem fogom sajnálni, mert több esetben pedig bankot robbantott, holott nem érdemelte volna meg…
A Sziget megpróbál a lehető legtöbb helyen okos lenni. Elfeledtetni azt, hogy Bay milyen filmekre is specializálódott rá. Ezt többnyire sikerült is véghezvinnie, ám azért meg kell említeni, hogy voltak pillanatok, amikor a látvány, az akciók és a hatásvadász elemek elnyomták a remek történetet. Azt a történetet, mely okosan és aprólékosan lett tálalva. Nem nyomták egyből az arcunkba az információkat. Bay engedte, hogy az Ewan McGregor és Scarlett Johansson kettőssel fedezzük fel ezt az utópisztikus világot. Ez meg is történt. Igaz, kezdetben lassan, majd végül már rohamléptekben kellett haladni az új célok felé, de végül nem dőlt össze mindaz, amit a direktor megálmodott. A Sziget felemelkedett, Sean Bean pedig hozta a formáját.
A film összességében megpróbált újszerűnek hatni Bay filmográfiájában, ami részben sikerült is. Ezért jár is neki a dicséret. Azonban úgy gondolom, hogy ez még mindig kevés ahhoz, hogy eltérjen a jól bevált módszereitől és új utakra tévedjen. Nem rossz a Sziget, de talán többet is ki lehetett volna hozni belőle, de ehhez más rendezőt kellett volna leszerződtetni. Így megmarad egy ügyes húzásnak, amit bármikor elő lehet venni, ha ki szeretnénk kapcsolódni, de sosem fog igazi klasszikussá válni. Ahhoz túl cukormázas az egész. Sokkal szárazabbnak kellett volna lennie. 7/10
