Dario Argento miután befejezte az Opera címűt thriller-jét (szaknyelven giallo filmet), arra gondolt, hogy de jó lenne megcsinálni a Démonok 3-at. Igen ám de az első és második részt dirigáló Lamberto Bava lelécelt a tv-nek forgatni, így Argento inkább tanítványát Michele Soavit bízta meg a Démonok templomára átkeresztelt horror rendezésével. Röviden a rendes démonok eltűntek, de a hangulat úgy-ahogy maradt. Amúgy a filmet, nagyobb részt Budapesten a Mátyás templom közelében vették fel. És még azt mondják, sosem készítettek rendes horrort Magyarországon…

Gonosz fekete templomos lovagok irtanak ki egy feltehetőleg pogány (vagy csak nem katolikus) falu lakosságát, akiket utána nemcsak, hogy egy nagy tömegsírba temetnek, de még egy bazi nagy gótikus katedrálist is ráhúznak, hogy végérvényesen lezárják a sátáni erők fészkét.

 Eltelt egy röpke ezer esztendő, és mit ad isten, a templom restaurátorai (a mindig szép Barbara Cupisti, aki már Soavi előző filmjében, a Deliriában, is final girl volt, és a film során látványosan meghülyülő Tomas Arana, aki azóta szép mellékszereplői karriert futott be, például a Galaxis őrzőiben is szerepelt) megtalálnak egy ősi démoni tekercset. Ezután a szereplők sorra meghülyülnek a démoni erőktől, vagy behallucinálnak mindenfajta gonosz szörnyek támadását. De mielőtt a pokol végképp elszabadulna, a templom kapuja bezáródik, csapdába zárva egy csoport gyereket, és egy esküvői menetet. A sötét erőket csak a templom elpusztításával lehet megfékezni, ami a film egyetlen fekete színészére hárul.

Ez a mozi egy nagyon szépen építkezik, időt hagy a karakterekre, mármint a restaurátorokra, de a papokra és a még hamvas kisgyerek Asia Argento-ra, illetve egyéb áldozatkra nem nagyon jut játékidőt. Nagyjából csak jelenlétükkel fokozzák a hangulatot. Majd a film felénél hirtelen átfordul az egész arány, a restaurátorok szinte kivétel nélkül eltűnnek a színről, csak Barbara Cupisti kap még egy kis jelenetet, de akkor is csak egy démon mutatja be rajta a Rosmary gyermeke című film fogantatásos részét. Majd az új szereplőkre, a koncertre igyekező fiatal párra és az osztálykirándulásos gyerekekre terelődik a figyelem. De ez is elég felemás, mert míg előbbiek szála szépen bemutatásra kerül (elég csak annyi, hogy találkoztak egy metróval), de a kisiskolás gyerekeknek a sorsa számomra örök rejtély marad, mint, ahogy az is (spoiler!) a tanár nénit, hogy szúrta le a légkalapáccsal megölt sekrestyés, és a gyerekek, akik látták, miért nem reagálnak rá semmit? 

Ami még nagyon fontos megemlíteni, és a film leginkább ebben nyeri el az arra fogékony nézők szimpátiáját, az kérem szépen a gyönyörű vizualitás, amely Argento és Soavi szinte összes filmjére rányomja bélyegét. A fekete templomos lovagok belső nézetes vérfürdője, amelyet mi csak a szűk kereszt alakú sisak kivágásból láthatunk, tökéletesen leképezi a vallási szűklátókörűséget.

De maga a gótikus katedrális is sokkal jobb, és félelmet keltő helyszín, mint a Démonok 2-beli 10 emeletes lakótelep. A hatalmas több száz éves ódon épület, melyben ősi titkok öreg őrzője Feodor Chaliapin Jr., aki már A rózsa nevében is öreg konzervatív papot alakított, nagyjából ugyanazt hozza itt is, ugyanolyan szinten. A beállítások is csak dicsérni tudom, főképp nagyon kitűnő, amikor egy autót sötétben végig követhetünk miközben átmegy éjszakai Lánchídon (jó tudom, hogy ez nem beállítás, de akkor is klassz).

A zenéje pedig kellően sejtelmes, de semmi több. Alapvetően a kor szintetizátor zenéjét kapjuk a fülünkbe, ugyanez a többi démonos filmben is hasonló volt.

Szóval a Démonok sorozat félhivatalos folytatása, még azért képi világban kötelezően hozza a maximumot. De mint a korábbi démonos alkotásnál, a történet lezárása most sem tökéletes. 7/10