Ti el tudjátok képzelni, hogy a piros-kék ruhás vízvezeték-szerelő, azaz Super Mario jól működjön a filmvásznon? Sőt, egyáltalán azt elképzelni, hogy ez az ötlet működjön valahogy a vásznon? Én nem, ám amikor meglátom az olyan neveket az 1993-as mozifilm mellett, mint Bob Hoskins, John Leguizamo, Dennis Hopper, illetve a zeneszerző Alan Silvestri, akkor mégis elhiszem, hogy ebből valami jó fog kisülni. Holott nem… nagyon nem!
Két szuper vízvezeték-szerelőre, Marióra és Luigira vár az a feladat, hogy megakadályozzák a gonosz Koopa tervét, miszerint egyesíteni kell a két dimenziót, hogy az emberiség eltűnjön, és újra a dinoszauruszok uralkodjanak a világ felett…
Nincs gomba, nincs zöld csatorna, nincs ismert ruha, és nincs legendás dallam. Vagyis van, igazából minden megtalálható ebben a filmben, csak mindig rosszkor és rossz helyen. Mondjuk mit is vár az ember, hiszen egy 8-bites, 2D-s játékból kellett volna valamiféle mozifilmet összerakni. Nem is értem az elképzelést. A rendezőpáros, Annabel Jankel és Rocky Morton látszólag annyit játszottak a Marióval, mint én a legújabb Call of Duty játékkal. Azaz semennyit. Már csak azért is fura ez, mert oké... legyen egy film gyenge és gagyi, de legalább az alapvető jellegzetességeket próbáljuk meg beletuszkolni a játékidőbe. Vagy valami stílust teremtsenek meg neki, még akkor is, ha gagyi lesz az összkép. Ott van példának okáért a Mortal Kombat film, melyről tudjuk, hogy egy hulladék, de mégis rengetegen szeretjük, mert szórakoztatóan gyenge. Itt ezt nem lehet elmondani. Kár érte, mert azért sikerült a készítőknek egy jól csengő gárdát összeszednie, amire lehetett volna építeni. Bob Hoskins-ra meg pláne. De a forgatókönyvírói munka is botrányos volt, úgyhogy egyik színész sem kapott egy értékelhetően megírt karaktert.
Az egész film egy nagy baromság, amiben se az akciójelenetek, se a humor nem tudott épkézláb képet mutatni magáról. Egyszerűen nem lehet mit kiemelni pozitívumként ebből a filmből. Ám szerencsére Hollywood próbálkozása nem tudott lyukat ütni a Marió kultuszra, így hamar a feledés homályába került ez az alkotás, ami szintén csak azon filmek táborába sorolható, ahol a gyenge játékadaptációk sorakoznak. Érdekességképpen pedig ez volt a legelső élőszereplős játékadaptáció. 3/10