Visszatért a rabszolgaság és az ezzel járó reménytelenség. A hivatalos szervek, mint a rendőrség ugyan jelen van, de olyan könnyen megkenhető, mint a régi, 50-es 60-években játszódó maffia filmekben. Ebbe az alternatív, nem túl távoli jövőbe kalauzol el minket Hajdú Szabolcs, ami a western elemeit hordozza magában. Kár, hogy nem sikerült egy végig kitartó színvonalat és egyensúlyt teremtenie.

Fransic (Isaach De Bankolé) Elefántparti futballista, egy bundabotrány miatt kénytelen menekülni, és mit ad isten, menekülésének egyik állomásának kis hazánkat választotta. Tudja jól, hogy az eddigi életét és azt a jövőképet, amit elképzelt magának elfelejtheti, de arra ő sem számított, hogy a helyzet ennyire más mederbe kényszeríti. Mikor véget ér a vonatútja és a rendőrök már éppen beszállítanák a bundabotrány miatt az őrsre, megjelenik Cisco (Razvan Vasilescu) bandája, és jó pénzért kimenekítik a börtön élettől. Csak azt nem árulják el neki, hogy az elkövetkezendő napjai (hetei, hónapjai, évei) bizony a börtön életnél is keményebbek lesznek. Francsic barátunkra rabszolgaság vár, de neki semmi kedve ehhez az élethez és elhatározza, hogy egyedül vagy szövetségesekkel, de kitör ebből a nyomorból, és tovább folytatja az útját, hazánkat pedig csak egy rossz élményt tárolja majd el az emlékeiben.

A film hangulata remek, és bizony a felvezetés is arra enged következtetni, hogy egy magyar földön játszódó, ámbár régi vágású western egyveleget kapunk. De ez csak részben jött össze. Az első és legnagyobb baj, hogy a főhős teljes mértékben semmilyen és érdektelen, éppen ezért minimális érzelmi kötődést se tud kiváltani a nézőből, de még utálni se lehet úgy isten igazából. Persze több ponton is megmutatják nekünk, hogy milyen kemény is ő meg, hogy a keménység ellenére azért bizony ő is el tud gyengülni, de mindezt olyan minimalista stílusban teszik, hogy nem lesz belőle igazi karakter. Csak úgy van a vásznon, és teszi a dolgát, de semmi több. Amikor dolgozni kell, akkor dolgozik, amikor szembe kell menni a rabszolgatartók akaratával, akkor szembe megy, amikor pedig puskát kell ragadni, az sem esik nehezére. Kár, mert a körülötte tevékenykedő „gonosz” karakterek bizony elég jóra sikeredtek, főleg a már említett Cisco „nagyúr”, aki több nyelven is beszél és bizony teljes mértékben hitelesen adja elő magát. De vannak még az emberei, akik a tipikus, nagyszájú magyar stílusban kegyetlenkednek, és bárki bármit mond, azért ezt jó látni. Még ha furcsán is hangzik ez.

Ami még picit furcsán és helyenként idegesítőnek hat, hogy Hajdu Szabolcs érthetetlen okokból, de rendre megszakítja a film ritmusát a vágásokkal. És itt nem egy egyszerű, hátköznapi vágásról beszélek, hanem a totális elsötétedésről. Megy a jelenet, akár egy akció, kezd felforrósodni, előjön a feszültség, erre puff…a kép elsötétül és 2-3 másodperc erejéig bámuljuk a fekete vásznat. Majd visszatér a kép, és folytatódik tovább a jelenet, egyes esetekben csak pár másodperc különbséggel, mint ahol az elsötétedés előtt tartott. Érthetetlen, hogy ezt miért csinálta, mert főleg a vége felé, amikor már be is indulnak az események zavaró ez, mert totálisan képes lerontani az amúgy se túl pörgős ritmust.

Összességében tehát kijelenthető, hogy Hajdu Szabolcs nagy fába vágta a fejszéjét, és bár bele nem bukott, de azért kicsit megcsorbult. Az alapjáraton rendben lévő hangulat valamint a negatív szereplők mentik meg a filmet attól, hogy ne legyen totális, csak enyhe csalódás. Ám azt azért el kell ismerni, hogy ez a hangulat, bizony helyenként nagyon erős, amihez hozzájárul az imént említett rabszolgatartó brigád, valamint a zseniális, helyenként 10/10-es operatőri munka. De a film egyik nagy erénye az is, hogy meri a karaktereit idegen nyelven megszólaltatni, ezzel érzékeltetve, hogy hiába Magyarországon vagyunk, azért itt sem minden ugyan az, ami régen. Kár a bosszantó és helyenként érthetetlen hibákért, mert egy picivel jobb kidolgozással és odafigyeléssel, ez bizony egy zseniális film lehetett volna, nem csupán egy szelet a tortából. 6/10