Nem vagyok vallásos, így mindenféle előítélet nélkül ültem le megnézni Darren Aronofsky idei filmjét, mely szinte semmilyen vallási csoportot nem hagyott hidegen, több helyen betiltották, máshol talán egyenesen a Sátán eszközeként tekintettek rá. Ez talán nem is áll olyan messze a valóságtól, már amennyiben a Sátán agyunk megzápulásán keresztül kíván hatalomra törni.

Az első két perc bibliai gyorstalpalója után (Ádám és Éva, kiűzetés, Őrzők, Káin és Ábel, jók és rosszak, a Föld megrontása az ember által) egy csöppet sem hatásvadász jelenetben a férfivá avatás küszöbén álló kis Noé apját megölik a szeme láttára az épp odaérkező gonoszok (akikből egy seregnyi van, de csak akkor lehet észrevenni őket, amikor már csak 20 méterre álldogálnak). Itt már kb. az 5. percnél járunk, amikor rögtön kapunk egy gyöngyszemet: a szakállas Marton Csokas "Bújj el!" utasítására a kiscsávó nem bebújik a tőle 15 centire lévő szikla mögé? Ekkor még azt hittem a bibliai vígjáték új műfajának első példaértékű darabjával állok szembe, sajnos később kiderült, hogy ezt a filmet (valószínűleg) nem vígjátéknak szánták, hiába a megannyi megmosolyogtató jelenet.

Nagy ugrás az időben (nem tudjuk meg, hogy az elárvult kisfiú hogyan vészelte át az elmúlt cirka 20-30 vagy 100 évet ebben a zord világban, anyukáról nem esik szó) a csenevész kisfiúból nagydarab Russel Crowe lesz, aki nagyon bölcseket mond a fiainak, és simán lecsap három felfegyverkezett vadászt, akik megsebesítettek egy pikkelyes kutyát (PIKKELYES KUTYÁT BASZKI!!!). Miután istenfélő emberként gondolkodás nélkül legyilkolja a három szerencsétlent, ahogy azt kell, tisztességes hamvasztásban részesíti a pórul járt állatot (ami egy pikkelyes kutya). Mert a Teremtőnek így tetszik vala'.

Hazatérve kiderül, hogy asszonykája is van, aki nagyon hasonlít Jennifer Connelly szemöldökére, meg egy karon ülő fiacskája is a két nagyobb mellé. Éjjel Noé durva álmot lát, ami mi más, mint az Úr üzenete, hiszen van benne vér, távoli misztikus hegy meg sok-sok víz és hulla. Noé ezer közül is megismeri a nagyfater hegyét, így hát összecsomagolja az egész pereputtyot és elindulnak a sivár vidékeken át, hogy felkeressék. Útközben belebotlanak az évad felénél lefújt Survivor-tábor maradványaiba, ahol találnak egy sebesült kislányt, nosza felkapják, magukkal viszik, hiába nem lehet később gyereke, mert valaki meglékelte a hasát. Persze közben üldözőbe veszi őket egy csapat ember, akik elől megmenekülnek, merthogy belépnek a bazi nagy kőóriások, pardon, bukott angyalok, akarom mondani az Őrzők felségterületére, ami általában árt az ember egészségének. Persze ezt a komolykodó Flinstone-famíliát nem csapják rögtön agyon, inkább bevágják őket egy szurdokba, hogy ott rohadjanak meg (tényleg ezt morogják a kőóri... bukott angy... Őrzők!).

"Mint a mókus fenn a fán, az úttörő oly vidám...!"

Nanáhogy lesz a kőizék közt egy barátságos egyed, aki az éj leple alatt kimenekíti és elvezeti őket a keresett hegyhez, ami zöldellő nagyságában kiválóan illeszkedik a kopár, sík tájba. Itt lakik Metúselah, Noé kedves nagypapája, akihez hősünk tanácsért fordul, hogy segítsen neki értelmezni korábbi álmát. Az öreg valami gyanús löttyel kínálja, amitől olyat haluzik, hogy a fal adja a másikat, de legalább tisztába kerül kiválasztott szerepével és feladatával. Bárkát kell építeni, hogy megmentsük az állatokat! Másnap jönnek a nem túl kedves óriások, hogy megleckéztessék a kedvesebbiket, aki társaival ellentétben megbízik Noéban. Pár pillanat múlva már a többiek is, hiszen a semmiből egy pillanat alatt egy erdő nő ki köréjük, biztosítva a megfelelő famennyiséget a bárka építéséhez. Kezdődhet a barkácsszakkör!

Ami meglepően sokáig tart, 10 év elteltével is még nagyban dolgoznak a ladikon, annak ellenére, hogy a nagyon erős kőóriások mind Noé rendelkezésére állnak (bár ránézésre nyomhatnak vagy száz tonnát, a deszkapallókon mégis úgy libbenek tovább, mint a balerinák). De ó balsors, egy csapat rosszarcú férfi behatol az építési területre, vezetőjük pedig Tubalkáin, az az önjelölt király, aki Noé apját is taccsra tette. Mehet egy kis farokméregetés, amiből Tubalkáin kerül ki vesztesen, miután meglátja Noé hegyomlás barátait és rögtön lelankad. De azért távoztában még kilátásba helyez egy jó kis csihi-puhit követő bárkafoglalást. Hajjaj, sietni kell!

Pláne, hogy közben az állatvilág bénán animált képviselői is megindulnak, hogy bevackolják magukat a fa-Titanic rakterébe. Hogy ne zajongjanak annyit, Flinstone-ék valami gyanús füsttel katatón állapotba ringatják őket, szerencsére így nem csak csendesebbek, de táplálékra sincs szükségük és az anyagcseréjük is megszűnik.

Közben bepillantást nyerhetünk Tubalkáin táborába, ami nagyon mocskos és nagyon gyarló, de a vén hadvezér meggyőződése, hogy az ember a legnagyobb állat és kellő erővel legyűrik a kőizéket, megkaparintják a bárkát és átveszelik a vilgvégét.

Kapunk családi drámát is, hiszen a gyerekek már szinte felnőttek és dugni akarnak. Jennifer Connelly szemöldöke felkeresi a nagyapót a hegyen, hogy nem tud-e tenni valamit annak érdekében, hogy fogadott lánya meddősége megszűnjön, mire azt a konkrét választ kapja, hogy "nem, ja de mégis, de abból szenvedés lesz". Nem gáz, neki megfelel. Elvégre a legidősebbnek ott van a 10 évvel korábban befogadott Hermione, de a középső aggódik, hogy mi lesz ha jön az özönvíz és neki nem lesz asszonya. Noé finoman érzékelteti, hogy le van szarva, az ember kihalásra ítéltetett a Teremtő által, mink most csak a csillámpónikat meg -faszlámákat mentjük meg. A legkisebb még nem gondol a csajozásra, hisz' még a pubertást sem érte el, de középsőt ez nem nyugtatja és nagy durcásan elszalad, hogy nő után nézzen. Persze, hogy betér a nagyon mocskos és nagyon gyarló táborba, ahol talál is egy neki való fülig dzsuvás menyecskét, akivel kellemesen elbeszélget, sőt még elemózsiát is ad neki. Apró szépséghiba, hogy a randi egy rakás holttesttel teledobált árokban esik meg, de láthatóan ez őket nem zavarja.

"Bunkó vagy, fater..."

Ellenben a srác családját nagyon is zavarja, hogy a kölyök így felszívódott, mikor nyakukon az özönvíz, Hermione és a pasija szalad is megkeresni őt. Előbbi összetalálkozik a nagypapával, aki nagyon rá van állva a bogyókra, most is azt keres négykézláb a földön. Hiába, a party soha nem állhat meg! Hermione segít neki, cserébe az öreg mutat neki egy új varázslatot, amitől most neki lesznek durva hallucinációi, erős a gyanúm, hogy Metúselah nyakig benne van a helyi narkó-bizniszben. De a betépettség mellett vannak más előnyei is ennek, például hogy a kiscsaj terméketlensége elillan, szalad is izibe felcsináltatni magát Noé elsőszülöttjével.

Közben megkezdődik az Apokalipszis nyirkos változata, Noééknak sietni kell a becsekkolással, Tubalkáinéknak pedig a hajófoglalással. A középső fiú fogja frissen szerzett, de nem túl tiszta asszonypajtását és szaladnának haza, de a lány lábát útközben elkapja egy medvecsapda. Noé megtalálja őket, de látva az egyre közeledő dühös tömeget a kiscsajt otthagyják, agyon is tapossák szegényt. Ennek a fia nem igazán örül, hát hol fog ezután feleséget találni magának? De nincs idő búslakodni, Noé bezsuppolja a családot a bárkába ő maga pedig kint marad, hogy őrizze a bejáratot, míg zajlik a csata, az egyetlen jelenet, aminek kedvéért a bukott angyalokat sziklaszerkóba öltöztették. A kőizék meglepően dinamikusan irtják az ellent, annak ellenére, hogy korábbi jeleneteikben mozgásuk az első '80-as évekbeli videojátékokat idézte. Azonban ők se tarthatnak ki örökké, ha elég sok lándzsát elég mélyen lékelnek a szikláik közé fölrobbannak és angyali lelkük nagy fényesség közepette megtér a Teremtő keblére. Tubalkáin cliffhanger-öset játszik a bárka oldalán, sikerül is bejutnia mielőtt jön a cunami, ami egész nyomorult kis seregét elmossa. Nem túl nagy meglepetésre, egy kötelen csimpaszkodva Noé is átvészelte a hirtelen minden oldalról becsapódó millió tonnányi víz áldásos hatását, kezdődhet a klausztrofób óceánjáró kaland!

"Esni fog."

Ami eleinte annyiból áll, hogy Noé szigorú, a többiek megrendült arccal hallgatják a kintről érkező emberi sikolyokat, "- nem lehetne, hogy ledobunk egy kötelet? - nem.". Eközben a raktér valamelyik titkos kis szegletében Tubalkáint a nem túl stabil lelkiállapotú középső fiú pátyolgatja titokban, aki nagyon haragszik az apjára amiért hagyta meghalni a nőt, aki a nője lehetett volna.

A pótamama közbenjárásának köszönhető varázslatnak köszönhetően Hermione teherbe esik, aminek nagyon örülnek kb. 30 másodpercig, Noé ugyanis hibaként, az isteni, pardon teremtői akarat ellen való szegülésként értelmezi a gyermekáldást. El is oszlatja a rózsaszín ködöt azzal a kijelentésével, hogy szüljön csak meg, ha fiú lesz úgyis kipurcan előbb-utóbb, de amennyiben termékeny lányt hozna a világra, azt bizony még a szülőszobában felkoncolja. Az empátia nem az erőssége, no. Ez a későbbiekben igencsak meghatározza az egyre gömbölyödő Hermione, választott tenyészkanja és Noé kapcsolatát, akinek tekintete a film előrehaladtával nettó tébolyodottságot kezd sugározni. Meg is akadályozza, hogy a leendő szülők egy maguk építette lélekvesztőn elhagyják a bárkát a jövőbeni csecsemőgyilkosság lehetősége elől menekülve. Mert ő ilyen kemény ember.

Eközben Tubalkáin, aki már vagy 9 hónapja képes feltűnésmentesen rejtőzködni a bárkán, tovább szövögeti a tervét, a könnyen befolyásolható fiúval karöltve, aki lecsalja egyre kevésbé beszámítható apját a raktérbe, ahol az önjelölt hajófoglaló rögtön ráront. A rövid dulakodás közben pont meg is feneklenek a híres-nevezetes Ararát-hegyen, ekkor ki más, mint az 5 perce még a gyilkossági kísérletben segítő kezet nyújtó középső fiú lesz az, aki hirtelen pálfordulással ledöfi a már éppen felülkerekedő Tubalkáint. Persze Hermione magzatvize is épp ekkor folyik el, és persze, hogy lányt, mitöbb lányokat hoz a világra a kis kócos. Szaladna is elfele a begőzölt Noé elől, de ő nem tud olyan jól elrejtőzni, mint az imént kivéreztetett Tubalkáin és a bárka tetején várja a végzet szakállas beteljesítőjét. Még egy kicsit énekel is a kicsiknek, nehogy már sírjva haljanak meg szegények. Ez annyira jól sikerül, hogy Noé kezében megáll a kés, szívét elönti a szeretet és megkíméli az életüket.

Ez igazából nem is bárka, csak egy nagy úszó fadoboz.

Lehetne ez így happy end, de nem, hiszen láthatjuk, hogy a nagy küldetés súlya alatt megroppant Noé a későbbiekben egy barlangban húzza meg és issza le magát rendszeresen, miközben családja nagyban egy új élet körülményeinek megteremtésén fáradozik. Jönnek is a gyerekek szánakozva, a középsőnek meg már annyira elege van a faterból, hogy fogja a cókmókját és elmegy világot látni. Kár, hogy rajtuk kívül egy árva lélek sincs még a Földön, nem baj, izgalmas túra lesz. Noé is végre összeszedi magát és visszatér szívének oly kedves Nagy Szemöldökéhez, végül áldását adja unokái életére is és boldogan élnek, amíg...

Köszönet Darren Aronofsky-nak, aki lehetővé tette ennek az írásnak az elkészültét az eredeti forgatókönyv rendelkezésemre bocsátásával. A cikk a dialógusok kihagyásával, az eredeti forgatókönyv elemeit követve íródott. Köszönöm a figyelmet!