Az Alien franchise az első film 1979-es bemutatása óta volt sok minden napjainkig. Horrorfilm, akciófilm, sci-fi, még két részen keresztül frigyre is lépett a Predatorral, de hála Istennek ők is belátták, hogy nem lett volna szabad ennek a Paul W. S. Anderson gyereknek a partiján vakrandizni, és kibékíthetetlen ellentétekre hivatkozva beadták a válókeresetet. Olyan jó emléke van egyébként még ennek ellenére is, hogy még a Prométheusz nevű szörnyszülöttet is el lehetett adni a nevével, pedig azért, ha őszinték vagyunk, az utolsó percekben bemutatott csökevény, minden volt, csak Alien nem (persze tudok róla, hogy nem csak ennyi köze volt az Alienhez, hiszen volt benne space jockey is, meg az egyik szereplőt Weyland-nek hívták benne, de ezek olyan dolgok, mitha a producerek az utolsó pillanatban erőltették volna bele, mikor rájöttek, hogy ezt a gyötrelmet senki se fogja megnézni). Hiába, az igazi legendák megengedhetnek maguknak némi kilengést, mi mégis csak a szépre emlékszünk. Példának okáért, ha maga Sean Connery is bevállalhatott olyan borzalmakat, mint a Szövetség, akkor pont az Idegen ne tehetné? Egyébként nekem az első négy Alien film mindegyike tetszett, mindnek megvan a maga sajátos hangulata, amiért lehet kedvelni. Jó, talán a negyedik etapba jóval több franciasaláta került, mint kellett volna, de azért csak elnyammogtam azt is. Minő borzalom, az asszonynak meg ez tetszett a legjobban! Játékok terén sem volt nagyobb szerencséje szegény űrlényünknek, ha fejbe rúgnak se tudok mondani az Alien Trilogy-n és az AvP-n kívül más címet amiben szerepel. A tavaly februári Colonial Marines-t meg inkább borítsa be a feledés jótékony homálya, minthogy még egyszer fel kelljen idéznem a Gearbox és a Sega Antikrisztusát. Csúnya volt, bugos és ócska. Színtiszta lehúzás kérem szépen! Ennek örömére fel se kaptam a fejem, amikor az első hírek felreppentek, hogy a Sega vezekelne egy újabb Alien játékkal, ráadásul az a Creative Assembly fogja végighaknizni a programot, amelynek a Total War sorozaton kívül nem is volt más értékelhető címe (mondjuk azért az első FIFA-t ők szállították, és sok kellemes élményem fűződik hozzá), ráadásul FPS nézetet kap majd a termék. Tehát adva van nekünk egy kiadó, amely sikeresen kiadta minden idők leggyalázatosabb AAA kategóriásnak hazudott licencelt játékát, egy fejlesztő brigád, amely egy jó címen kívül nem tud felmutatni semmit, ráadásul az az egy is stratégia és erre rájött még annyi ígéret, mint egy országgyűlési választáson. Nem túl rózsás kép, valljuk be! Meg is jelent a cím, én pedig rá egy hónapra kölcsönkunyeráltam egyik jó barátomtól az Xbox konzolját, hogy hadd próbáljam már ki, mert folyton dicséri. Nem hittem volna, hogy megváltozik a játékról alkotott képem, mert kimondom így az elején, hogy jó lett, viszont nem lett olyan jó, mint lehetett volna!

Kezdjük az alapokkal, az általunk irányított szereplőt Amanda Ripley-nek hívják, igen annak a bizonyos Ellen Ripley-nek a lánya, aki a Nostromo egyetlen túlélőjeként legyőzte a tökéletes gyilkológépet, és e történet alatt éppen magatehetetlenül sodródik egy űrkompban. A játék szerint a Nostromon történt események után tizenöt évvel járunk, és Amanda még mindig nem adta fel a reményt, hogy újra lássa az anyját. Éppen ezért, mikor érkezik az információ, hogy a Sevastopol űrállomáson lehetnek további nyomok anyja jelenlegi helyzetét illetően, azonnal útnak is indul pár társával, hogy felderítsék az említett helyet. Ahogy jó horrorokban lenni szokott, már az elején elszakadunk partnereinktől, így egy darabig egyedül fogunk kóborolni a kihaltnak tűnő űrhajón. Persze lesznek rajtunk kívül mások is, akik az esetek nagy részében nem lesznek túl barátságosak velünk szemben, de a legfőbb baj, hogy egy xenomorphal is meg kell vitatnunk, hogy ki az úr a házban! A játék legnagyobb előnye, hogy követi az Amnesia és az Outlast által kitaposott utat, annyi különbséggel hogy itt lehet ugyan fegyverünk is, de a revolverünket nyugodtan el is felejthetjük, mert maximum felidegesítjük vele újdonsült nyáladzó társalbérlőnket, megölni úgyse tudjuk, az emberek illetve a droidok pedig vagy túl erősek, vagy sokan vannak, hogy vadnyugati seriffet játsszunk, ráadásul a célzás is borzasztóan van megcsinálva, de lehet csak nekem nem állt rá a kezem a konrolleres irányításra. Itt kérem szépen továbbra is a lopakodáson, az elrejtőzésen és a megtévesztésen van a hangsúly, ami szerintem kifejezetten jót tesz a hangulatnak, annak ellenére, hogy egy eredeti mozzanat nem tarkítja, viszont jól keveri az ismert kártyákat, és ez a lényeg, az Idegen pedig kiváló ellenfél, jól néz ki, és élmény vele bújócskázni! Található a játékban egy tárgykészítési menü, ahol különböző eszközöket alkothatunk magunknak, a felvett műszaki rajzok tekintetében, mint például a villanógránát, amivel el tudjuk terelni magunkról a figyelmet, vagy pedig elvakítani ellenfelünket, ha sarokba szorultunk volna. A történet nagyon kellemesen van felépítve, aki szereti az Alien mitológiát, szolgálni fog számára pár kellemes perccel, az biztos!

A probléma viszont ott kezdődik, ahogy tálalva van ez az egész sztori. Az elején nagyon keveset találkozunk nyáladzó cimboránkkal, viszont bujkálhatunk emberek elől, akik nem túl szívélyesek velünk, de legalább eszméletlen buták. Buták, és szénné szkripteltek. Mindig ugyanúgy és ugyanazt csinálnak mindent, akárhányszor töltöd újra a játékot, ami mondjuk elég illúzióromboló tud lenni. Természetesen butaságukat ellensúlyozzák létszámbeli fölényükkel, és azzal, hogy a mi kis Amandánk gyakorlatilag egy lepkefingtől is képes elhalálozni. Az az igazság, hogy a felvezető rész, valami indokolatlanul hosszú és mondjuk ki, unalmas lett! Hogy őszinte legyek, én egy Alien játékban a címszereplő ellen szeretnék küzdeni, nem pedig agyhalott emberek, vagy szupererős, de hasonlóan gyengeelméjű androidok ellen. Gondolom a Creative Assemly-nél úgy gondolkodtak, hogy unalmas lenne folyamatosan az Idegennel bújócskázni, és emiatt döntöttek a kreatívok emellett a húzás mellett. Érthető, logikus lépés gondolhatnánk, de itt akkor előrángatnám a már említett Amnesia: The Dark Descent című játékot, amit jómagam a valaha készült legjobb horrorjátékként tartok számon. Miért is említem meg? Mert ott sem volt más a metódus, csak a furcsán összevarrott élőhalottak elől kellett szaladgálni, mégis képes volt fenntartani a feszültséget a játék végéig. Mi is volt a különbség? Nos, volt pár érdekes, és kihívást nyújtó logikai feladvány, a félelmet mint olyat beleépítették a játékmechanikába és nem utolsósorban a bizarr, és kiváló gótikus horrorokat idéző hangulat. Mióta az Amnesia kijött, minden magára adó horror ezt a receptet másolja, több-kevesebb sikerrel. Lássuk mit örökölt az Isolation a nagynevű elődtől! A hangulattal nem volt gond, mert a 20th Century Fox mindent átadott a Creative Assembly-nek, aminek valaha köze volt a 8 utas a Halál című filmhez, legyen az koncepciórajz, vagy a zene, egyszóval tényleg mindent! Ez meg is látszik a játékon, amikor elindítottam, és megláttam a kicsit széthúzott képű, szemcsés 20th Century Fox logót, nagyot dobbant a szívem, és ez folytatódott egészen a játék végéig. Ugyanazok a számítógépek, a panelek, a zene fogadtak, mint a filmben ami nagyban segítette, hogy otthon érezzem magam a világban, tehát ebből a szempontból jelesre vizsgázott a fejlesztő brigád. Mondjuk én egy picivel több horrort el tudtam volna viselni, de ez szerintem csak nekem a kínom. A másik kettő az ami igazán mérföldkövet tesz a két alkotás közé, mégpedig igenis jót tett volna, ha Amanda egy idő után kezdene megkattanni az átélt eseményektől, mert normális ember igenis eszét vesztené hasonló helyzetben, ebben biztos vagyok. Jót tett volna a játéknak, ha nem csak az Idegenre kellene figyelni, aki vadászik ránk, hanem Amanda mentális egészségére is. A logikai fejtörők nekem szintén hiányoztak, mert ami van, az se nem logikai, se nem fejtörő. Ehelyett van nekünk idióta társaságunk, akik csak rombolják a hangulatot.

Összességében viszont ennyi a játék. Amikor a Halál ellen kell „harcolni” akkor nagyon jó, a többi rész közepes, vagy az alatt teljesít. Viszont nagyon erős a hangulata, és érződik az akarás, hogy végre szerettek volna megfelelni a játékosok kegyeinek, nem csak egy izzadtságszagú fércmunkát hánytak elénk a fiúk, lányok. Azt gondolom, hogy lehetett volna jobb is, hisz láttunk ennél összeszedettebb alkotást is horror berkekben, igaz, sokkal rosszabbakat is! Indulásnak pont megfelel, mert nem köpi szemközt az alapanyagot, a sztori jó, de úgy gondolom, hogy ez a frencsájz (de szép szó ez!) a második résszel lesz igazán az aminek szánták. Szemernyi kétségem sincs afelől, hogy ez a csapat egytől-egyig elolvasta a visszajelzéseket, és mivel valószínű igény mutatkozik mind a fejlesztői, mind a kiadói és a játékosok részéről is egy folytatásra, abban kijavítják az eddigi hibákat, és végre megkapjuk minden idők legjobb Alien játékát. Ez viszont nehéz szívvel ugyan, de egy 7/10 egyelőre...