Lassan már ott tartunk, hogy a Film+ nekiállhatna és Liam Neesonból is csinálhatna egy Arnold Schwarzenegger féle „egyszemélyes hadsereg” reklámot, hiszen Qui-Gon Jinn miután letette a fénykardot, egy elég érdekes irányba indult el, aminek hála az új évezred egyik legnagyobb akcióhőse lett. Ami nem feltétlenül rossz, csak egy idő után már veszettül unalmas tud lenni, pláne, ha a készítők sem képesek minőségi munkát letenni az asztalra.
A New York-i ex-zsaru, Matt Scuddert nem hivatalos magánnyomozóként folytatja tovább életét, és némi készpénzért cserébe segít a rászorulókon. Amikor Scudder elvállalja, hogy segít egy drog dílernek elkapni pár tagot, akik elrabolták és brutálisan meggyilkolták a feleségét, szembesül vele, hogy ezek a vadállatok nem először tettek ilyet és úgy tűnik, nem is utoljára. Egy kegyetlen harc veszi kezdetét, ahol az idővel is meg kell küzdenie hősünknek…
Lawrence Block könyvét próbálta meg az Oscar-díjra jelölt forgatókönyvíró, Scott Frank a nagyvászonra álmodni, ám a végeredményt látva, nem igen jött össze neki a maradandó siker. Legfőképpen azért, mert egy hatalmas és izzadságszagú erőlködés lett belőle. A film megpróbál mély és komoly lenni, ám Scott Frank-ék nem tudták érzékeltetni a nézővel azt a hatást, amivel el tudták volna érni az általuk felvázolt összképet. Hiába a sok mellékszál, hiába az alkoholizmussal feltöltött múltidézés, amikor súlytalan képet festett magáról az összes próbálkozás. Liam Neeson karaktere épp ezért egy felületes, klisékarakter lett, akiben nem volt lélek. Igazából furcsa, hogy ez a film pont a forgatókönyvön bukott el elsősorban, hiszen Scott Frank azért már tett le az asztalra néhány értékelhető munkát is, gondolok itt a Különvéleményre vagy a Mint a kámfor című filmre.
A Sírok között bár a legtöbbször elég hangulatosra sikeredett, a végső katarzist nem volt képes felmutatni, pedig a történet adta lehetőségek fényében illett volna valamiféle utolsó nagy, lélegzetelállító képsort beletolni az emberek arcába. Ez nem sikerült neki, így végeredményében egy néhol elfogadható, de összességében gyenge tucat krimit kaptunk, ami egy újabb fekete strigula Neeson karrierjében. Többre hivatott ő annál, hogy efféle Jason Statham szintű B-kategóriás alkotásban szerepeljen. Csalódás a Sírok között. 5/10
