Clint Eastwood visszatért, hogy egy olyan amerikai katona előtt rója le a tiszteletét (szobrot viszont nem emelt neki), aki százakat ölt meg Irakban, hogy hazáját védve az amerikai hadsereg történelmének legpontosabban célzó mesterlövészévé váljon (255 találatból 160-at a Pentagon is elismert). Chris Kyle fáradhatatlan jellemét mi sem bizonyítja jobban, minthogy a hazatérése után jótékonysági szervezetet alapított, bestsellert írt, és a rászorulókon segített. Azonban a sors vele is kibabrált.

Eredetileg úgy volt, hogy Steven Spielberg rendezi meg az Amerikai mesterlövészt, ám végül az öreg Clint Eastwood ölébe hullott a lehetőség, hogy a Gran Torino után egy újabb kivételes alkotást tudjon letenni az asztalra. Spielberg hiányában ugyan az amerikai zászló kevesebb szerephez jutott, és Eastwoodnak hála a nyáladzás helyett egy sokkal realisztikusabb és komolyabb hangvételű film készült, azonban végeredményében az öreg sem volt képes arra, hogy újra történelmet írjon. Chris Kyle története kivételes, az alkotás minőségi, de talán évek múltán nem fog úgy megmaradni az emberek emlékezetében, mint mondjuk a Ryan közlegény megmentése, vagy a korábbi nagy háborús klasszikusok. Hiányzott a Mesterlövészből a lélek, pedig a szíve óriási volt!

Amikor kijön egy újabb hollywoodi háborús csoda, akkor a nem amerikai nézőközönség egyből arra gondol, hogy már megint itt egy propaganda film, ami dicsőíti a tengerentúliakat és az amerikai zászló jelenlétével próbálják újfent lenyomni a torkunkon azt, hogy Amerika mennyire jó és tökéletes. Azonban Eastwood mesterlövészével mégis más a helyzet. Persze hazudnék, ha azt mondanám, hogy a kötelező körök itt nincsenek lefutva, de valamilyen szinten itt mégis más a helyzet. Chris Kyle megtestesíti a tökéletes amerikai ideológiát, miszerint legyél hős és legyél a legjobb. Győzz, mert csak akkor leszel a rivaldafényben. Kyle egy egyszerű amerikai ember volt a bevonulása előtt, azonban a háború megváltoztatta, és bár nemzeti hőssé avanzsálódott a tettei miatt, de mégis többször felvetődött benne, hogy van-e értelme annak, amit csinál. A bajtársaival harcolva, a hazáját több ezer kilométerről védve próbál meg hazafi lenni, de eközben pedig pont azt veszíti el, amiért „dolgozik”. A családja otthon aggódik, miközben ő a harcmezőn kockáztatja az életét.

Eastwood keze meg volt kötve, hiszen elég szűk korlátok között lehet csak mozogni, ha egy életrajzi filmet próbálsz meg elkészíteni. Azonban a veterán rendező keze nem remegett meg. Egy kiválóan felépített, remek tempóban haladó történetet tárt elénk, amiben kaptunk családi drámát, utcai harcokat, és egy jó és rossz közötti egyvéegy küzdelmet is. A katarzist viszont nem tudta elérni (kivéve, ha nem ismered a végkimenetelt), ugyanis hiába a több, mint korrekt kivitelezés, hiába Bradley Cooper egyszerű, de annál hatásosabb játéka, az Amerikai mesterlövész nem feltétlenül lesz maradandó alkotás. Az összképet látva viszont ez egy kisebb csalódással ér fel, hiszen a potenciál, és a minőségi stáb is ott volt Chris Kyle története mögött, mégis inkább csak az „egyszer iszonyat jó” kategóriába sorolandó lett az új Eastwood film. Újrázás után valószínűleg nem szolgálna ekkora élménnyel, ami persze egyáltalán nem probléma. 8,5/10