Minden szülő rémálma az, amikor a kislányuk felnő és elkezd a fiúk után érdeklődni. Nehogy rossz társaságba keveredjen, nehogy valami olyan baja legyen, ami kihathat az egész életére, illetve az sem egy utolsó szempont, hogy a fiú legyen normális. James Foley filmje bár néhol elég szélsőségesen mutatja be a dolgokat, de pont arra világít rá, hogy mi van akkor, ha a lehető legrosszabb forgatókönyv íródik az egész család életében.

Nicole mindig arról álmodott, hogy jön majd egyszer egy fiú, aki erős, szexis, érzékeny és mindennél jobban szereti őt. Ez a fiú eljött! Davidben mindezt megtalálta, sőt többet is. Egy igazi lovag, aki elbűvölte és elcsábította a testét és a lelkét. De a tökéletes férfi nem az, akinek látszik. A kedves, udvarias felszín vad és fékezhetetlen erőt takar, ami Nicole álmait hamarosan rémálommá változtatja…

Nehéz helyzetben vagyok, mert bár élveztem az egész filmet, mégsem tartom egy kiváló alkotásnak. Éppen azért nem, mert a címben is szereplő Rettegés szó csak a játékidő utolsó harmadára lett érzékelhető fogalom. Ugyanis James Foley filmje túl lassú, túl sokat foglalkozik a felvezetéssel és az üresjáratokkal. Nem tudja fenntartani az érdeklődést a szereplők és a történet iránt, ami által teljesen felejthetővé válik az egész addigi rész, amíg be nem indulnak az események. Természetesen, amint kibújik a szög a zsákból, és megismertetik velünk a rettegést, akkor már az egész film átcsap egy élvezhető macska-egér párharccá, ami miatt hiába húzza az ember a száját az addig eltelt játékidőért, a végére mégis megcsillan egy mosoly, ami azt jelenti, hogy nem egy elveszett alkotás a Reese Witherspoon és Mark Wahlberg által fémjelzett Rettegés. 5,5/10