Indiana Jones-on felnőni, majd naphosszat a Tomb Raiderrel játszani, felbecsülhetetlen. A régészet és a kalandozás kimaxolva, a szórakoztatási faktor pedig a tetőfokon, majd jön egy Simon West nevezetű rendező, és porig rombolja mindazt, amiért korábban rajongott az ember. A 2001-es Tomb Raider címet viselő film a XXI. század Indiana Jones-a lehetett volna, ha Angelina Jolie köré minőségi stáb áll. A kalandorok nagy bánatára nem így lett, a film pedig méltán borult a feledés homályába.
A gyönyörű régészlány, különc milliomos-csemete és képzett harcos Lara Croft egy éjszaka furcsa ketyegésre lesz figyelmes. Rövid keresés után egy különös órát talál a kastély egyik titkos szobájában. Az órát még édesapja rejtette el a halála előtt, aki egy levelet is írt Larának, melyben kéri, hogy az óra segítségével szerezze meg a fény háromszögének két felét. A háromszög isteni erővel ruházza fel birtokosát, ezért akarja megszerezni a Fény Népe nevű titkos társaság, és akkor a világ nagy veszélybe kerül…
Annyira emlékszem régről, hogy már akkoriban sem igazán voltam oda az első Lara Croft filmért, amikor kijött, ám a napokban valamilyen késztetés hatására mégis nekiültem újra, hátha majd kellemesen csalódok. A csalódás megérkezett, csak nem úgy, ahogy szerettem volna. Simon West „csodája” felnőtt fejjel már annyira sem volt képes, hogy legalább azt a szintet elérje, aminél még nem érzi kényelmetlenül magát az ember. De nem… itt minden katasztrofális, holott, ha megnézzük, hogy a Tomb Raider franchise mekkora potenciállal bír, akkor bizony a könnycseppekkel küszködve eszmélünk rá arra a szomorú igazságra, hogy mekkora kupac ló***-t rakott le elénk a Fegyencjárat rendezője.
Pedig a pénz adott volt, ráadásul Angelina Jolie olyannyira jó választásnak bizonyult, hogy kiköpött mása tudott lenni a régi játékokból megismert Lara Croftnak. Azonban hiába minden, hiszen a forgatókönyv teljes hiánya, valamint a rendező hozzá nem értése azt eredményezte, hogy egy bődületesen nagy káoszt kaptunk, amiben ugyan próbálták a játékokra hajazó elemeket feltüntetni, de minden csak erőlködéssé vált. A Tomb Raider épp ezért vált az egyik legrosszabb játékadaptációvá, mert bár papíron kaptunk rosszabbakat is az idők során, de ha megnézzük, hogy melyik milyen háttérrel rendelkezett, akkor bizony Croft kisasszony kalandja messze túlszárnyalja az Uwe Boll féle kreálmányokat. Szóval felejtsük is el gyorsan, hogy ez létrejött. 3/10
