Nem lehetünk elég hálásak Gore Verbinskinek, hiszen olyat tett, amit Steven Spielberg Indiana Jones filmjei után csak Peter Jackson volt képes véghezvinni a Gyűrűk Ura-trilógiájával. Kimaxolta a kalandfilmes zsánert. Bő 20 évvel az Indiana Jones után megkaptuk a következő, a XXI. század második nagy korszakos kalandfilmjét, ami képes volt egycsapásra klasszikussá érni, hiszen minden tekintetben kitűnőre vizsgázott. Johnny Depp pedig elindult azon az úton, ahol képes volt a csúcsról a mélybe zuhanni.

Elizabeth Swann-t, az angol kormányzó lányát elrabolja a rettegett kalóz, Barbossa kapitány. A lány gyerekkori barátja, Will Turner a lány megmentésére indul, és akarva-akaratlanul szövetségest kell szereznie a térségben. Az egyetlen lehetséges szövetséges a kalózok között is úriembernek számító vezér, Jack Sparrow…

A mai fiatalság Indiana Jones filmje a Karib-tenger kalózai! Mégpedig azért, mert Verbinski nem csak egy egyszerű és szórakoztató kalandfilmet tett le az asztalra, hanem egy olyan vígjátékot, ami nem a fingós poénokra épül, és mégis képes felhőtlen szórakozást nyújtani csakúgy, mint anno Spielberg klasszikusa. (Na, jó… az egy kicsit komolyabb volt…) Jack Sparrow kapitányék kalandja végtelenül könnyed, de mégis van súlya. A történet több szálon fut, több nagy karaktert mozgat, mégsem érződik erőltetett és felületes katyvasznak. Verbinskiék tökéletesen hangolták össze a történéseket a karakterekkel. Ám, ha csak ennyiből állna a Karib-tenger kalózai, akkor szimplán egy remek iparosmunkáról volna szó, de volt egy bizonyos Klaus Badelt is a stábban. Ő volt az egyik olyan személy, aki képes volt hozzáadni azt az apró adalékanyagot, ami tökéletessé kovácsolta az egészet, és egy olyan zenét írt a filmhez, ami nem csak, hogy fülbemászó, hanem zseniális is egyben.

Johnny Depp a mai fiatalság Harrison Fordja! Ha nincs Depp, ma nem lenne a csúcson a Karib-tenger… Kétségkívül az egyik legnagyobb húzás volt Jerry Bruckheimertől, hogy leszerződtette a szerepre az egyik legnagyobbra tartott jelenkori színészt. Depp töltötte fel energiával és színnel az alkotást, képes volt életet lehelni az amúgy is nagy potenciállal rendelkező alkotásba. Senki, még Geoffrey Rush sem volt képes egy szinten mozogni vele, de a végeredményt látva ez nem is probléma. Sparrow elvitte a hátán az alkotást, Bloom, Knightly és a többiek pedig asszisztáltak, és hozták az elvárt minőséget.

A Fekete Gyöngy átka a nagybetűs kalandfilm, ami képes fordulatokkal és oltári nagy poénokkal operálni, hogy eljusson arra a szintre, amire minden filmszerető vágyik. A csúcsra, a tökéletes szórakozás szintjére. Verbinski mennybe ment, Depp elkezdte ásni a saját sírját, Legolas pedig másodjára is belenyúlt a tutiba. Kihagyhatatlan klasszikus vált a filmből. 9/10