Volt idő, amikor Rob Cohen belenyúlt a tutiba, volt idő, amikor ráérzett arra, hogy mik az ő határai, és mit tud igazán a csúcsra járatni. Már a Daylight idején érzékeltette, hogy nem egy elveszett rendező, és ha nem veszi túl komolyan magát, akkor a popcorn filmek között igenis tud értékelhetőt alkotni. 2001-ben feljutott a csúcsra, és megalkotta karrierjének legfontosabb és legjobb filmjét, a Halálos iramban első felvonását.

Dominic az egyik vezéralakja a Los Angeles utcáin rendszeresen lezajló illegális autóversenyeknek. Ebbe a világba csöppen bele az ifjú Brian. Igazi zöldfülűként nem rest versenyre hívni Dominicot. Senki sem sejti, hogy valójában egy álruhás zsaru, aki egy kamionokat fosztogató csapatot szeretne lekapcsolni…

Az új évezred elején még senki nem sejtette, hogy a Halálos iramban széria lesz az egyik legjövedelmezőbb franchise Hollywoodban. Rob Cohen benzingőzős, neoncsövekkel tarkított világa ekkor még csak ízelítő volt a későbbi sikerekhez, de elindított egy olyan hullámot, ami az akkori fiatalok körében igencsak népszerű volt, ugyanis szinte kivétel nélkül mindenki tuningolt verdákban akar száguldozni az éjszaka kellős közepén a kivilágított utcákon. Néhány évre rá ráadásul a Need for Speed - Underground széria is bejött a képbe, aminek a sikere valószínűleg nagyban függött a korábbi két Halálos iramban filmtől. Bár a játékok megálltak a saját lábukon, de én hiszem, hogy sokat köszönhetnek a filmeknek is.

Az irányvonal ekkor még teljesen más volt, mint manapság. A fizikai törvényeket itt még nem próbálták meg minden esetben átírni, hanem inkább az illegális autóversenyekre fókuszáltak. Rengeteg matchbox, csajok, zene, lazaság, és persze autólopás. Rob Cohen mindezeket egy rakás sablonból építette össze egy egésszé, ami Paul Walker és Vin Diesel játékával kiegészülve tökéletesen muzsikált. Semmi komolyság, csak a vagánykodás, és a nagybetűs szórakozás. Igazság szerint a Halálos iramban sosem akart több lenni, mint ami. Autópornó, autóbuziknak, illetve azoknak, akik képesek félretenni a „nagyítóval keresem a hibákat” gondolkodást, és csak élvezni próbálják azt az agyzsibbasztást, amit a képernyőn látnak.

Lehetne arról is beszélni, hogy mennyire gagyi az egész franchise, de teljesen felesleges. Rob Cohen egy olyan szériát indított el, ami a popcorn filmek körében igenis elismerésre méltó, mert mindig is az volt a cél, hogy lazuljunk, kocsikázzunk, poénkodjunk, és persze ne akarjuk megváltoztatni a világot. 8,5/10