Hatalmas sikert aratott 2001-ben a Halálos iramban első része. Rob Cohen kis túlzással ünnepelt sztár, Paul Walker és Vin Diesel pedig közönségkedvenc lett. A rendezői szék azonban mégis új nevet kívánt, így Cohen után a nem túl acélos, ám még így is 2 Oscar-jelöléssel büszkélkedő John Singleton kapott lehetőséget, hogy megmutassa, mit tud kezdeni a nitro palackokkal és a száguldozással.

Az ex-zsaru Brian O'Conner sorra nyeri az illegális utcai autóversenyeket. Egyszer csak a volt kollégái látókörébe kerül, akik alkut ajánlanak neki: vagy kivonják a forgalomból, vagy segít elkapni Carter Veronét, a környék legnagyobb kábítószer-kereskedőjét. Érthető módon Brian ez utóbbi mellett dönt. Összeáll az egykori simlis, fekete haverjával, Roman Pearce-szel, hogy együtt vigyenek el egy rakomány "mocskos" pénzt a gyanús üzletembernek Miamiba…

Vin Diesel sajnos nem tért vissza, de Paul Walker megmaradt, hogy újdonsült társával, a széria egyik legjobb karakterével, Tyrese Gibson aka Roman Pearce-szel mutassa meg a világnak, hogy milyen keményen tudja nyomni a gázpedált. Az első résszel ellentétben itt nem a család meg a barátok voltak a legfontosabbak, hanem a küldetés, amit Walkerék nyakába varrtak, ugyanis Singleton a moziját egy új irányba próbálta elvezetni. Akciófilmet gyártott le dögös verdákkal és egy kockázatos küldetéssel a főszerepben. Ludacris feltűnése ugyan még hozta az illegális autóversenyek hangulatát, de ő is inkább csak egy plusz adalékanyag volt a végeredményt tekintve.

Diesel hiánya miatt sokan leszólják a második epizódot, ám látva, hogy milyen jól muzsikál a Walker/Gibson kettős, úgy gondolom, hogy egy részt még elbírt a széria az öreg Dom nélkül. Az akciók és az autós üldözések a helyükön voltak, a beszólások és a karakterek továbbra is jól muzsikáltak, ám az igazi, tökös, benzingőzős hangulat már nem volt az igazi. De a Need for Speed – Undergorund idején a hibái ellenére is remek szórakozás volt az egész Halálosabb iramban kaland. A léc nem volt magasan, Singleton mozija pedig sikeresen átugrotta, így nem nagyon lehetett panaszkodni.

Így tehát nincs más hátra, mint nyomni a gázpedált, felkapcsolni a neoncsöveket a kocsin, hátradőlni és élvezni az Act A Fool számot és nézni, ahogy Walker és Gibson lenyomják az amcsi verdákat a matchboxokkal. 8/10