Mindig is tudtam, hogy az ázsiaiak gondolkodásmódja nagy mértékben különbözik az európai vagy éppen az amerikai emberekétől. Valami kényszer hatja őket, hogy betegebbnél betegebb dolgokat mutassanak meg a filmvásznon. A sajátos művészetük hol kultikus műremeket, hol pedig katasztrofális ökörséget eredményezett. Az 1991-es esztendőben pedig Ngai Choi Lam-nek hála a két véglet találkozott egymással, és egy olyan klasszikus zs-kategóriás alkotást készített el a közönség számára, ami már inkább tekinthető művészetnek, mintsem hozzá nem értésnek a filmes szakmához.

Ricky Ho börtönbe kerül, ahol a jelenlétével megbontja az addig tökéletesen működő rendszert. Főszereplőnk nem túl okos, nem túl beszédes, de a harcművészetének hála képes felvenni a harcot a börtön falain belül történő eseményekkel. Az igazgató és csatlósai uralkodnak a rabokon, és aki ellenszegül, az súlyos büntetésre számíthat…

A 80-as években, majd a 90-es évek elején a hongkongi filmgyártás új erőre kapott. Betört a piacra az exploitation hullám, aminek az egyik alapvető sajátossága, az alacsony költségvetés arra ösztönözte az embereket, hogy aki teheti, az ragadjon kamerát, mert egy bátor ötlettel akár kasszasikert is összehozhat. Ngai Choi Lam a Ricky történetével olyat húzott, ami korábban talán még senkinek nem sikerült. Létrehozta a tökéletes filmet, ami tényleg nem akar több lenni, mint ami. Egy pillanatra nem veszi komolyan magát, és egy pillanatra nem veszíti el azt a célt a szeme elől, amit kitűzött magának az első másodperctől kezdve. Minden idők talán legvadabb, legextrémebb gore-ját látjuk viszont a képernyőn, amikor Ricky ámokfutásba kezd. A CGI-mentes filmben pedig a kivégzések mind-mind „szemet gyönyörködtető” babák és egyéb kellékek segítségével lettek kimaxolva.

Ricky története egy hibrid, és bár, az alapvető exploitation mivoltját minden helyzetben megtartja, de képes határokat átlépve tovább bővíteni azon műfajok sorát, amiket felvonultat a játékidő alatt. Tiszteletét teszi a horror, az akció és a dráma műfajában is, és persze minden esetben szándékos túlzásokkal operát. A hangulat magával ragadó, a játékidő egy pillanatra sem ül le, Ricky pedig elhozza azt a fajta szórakozást, amit igazából más filmtől nem kaphatsz meg, csak és kizárólag Ngai Choi Lam alkotásától.

Méltán vált klasszikus exploitation filmmé a Story of Ricky, és méltán nézhető a mai napig azaz abszurditás, ami az egész filmet jellemzi. Ha egyedül nem is ajánlott, de 2-3 liter tömény, illetve néhány barát társaságában felejthetetlen élménnyel tud szolgálni. 8/10