[Supernatural Movies]

[titanic] Megmaradt Alice-nek (2014)

2015. április 14. - theivan

Kissé egy kaptafára dolgozott a legutóbbi díjszezon a színészek és a színésznők osztályában is: kegyetlen kórokkal kellett megküzdeniük, azokkal, melyek végtelen kegyetlenséggel számoltak le az emberiség érvényesülésének egyik legfontosabb eszközével, a kommunikációval. Eddie Redmayne Hawking-ja kissé naiv szentimentalizmusba fordult, Julianne Moore Alice-e viszont vakmerően szembenéz előtte álló mélységeivel. Ettől egyikük se lesz több a másiknál, mint ahogy a műfajnál sem sajnos.

unutma-beni-still-alice-2015-poster-afis.jpg

Mert mit jelent a vakmerőnek lenni? Semmivel se többet, mint a valóéletben. És mennyire sötét az a mélység? Éppen annyira, mint az igazi Alzheimer-kóré. Tökéletes ellentéte a Mindenség elméletében látott hisztérikus szélsőségeknek, ahol nemtörődöm reményvesztettségből sikerült felülkerekedni az ALS túlszínezett perspektíváján. De végtére is pont ezek miatt lelhető fel a szépség mindkét esetben, hiszen a realitás szilárd talaja ugyanúgy motiváló, mint ahogy egy reményekkel teli elvarázsolt táj is.

Alice esetében viszont a reménynek már a kezdetekkor semmi nyoma, az Alzheimer ellen megtett lépések viszont szerfelett ki lettek mérve, pont, mint amennyire a lépni próbáló színészek is: amennyire szűkülnek Julianne Moore lehetőségei, úgy bővülnek a szeretteié, és ezt a szerepet még maga Kristen Stewart is képes elegánsan megragadni, nem hogy az előbbi név. Igaz, Moore szinte jutalomjátékként veszi kézbe ezt a hálás-hálátlan szerepet, mely biztos nem nyert Oscart, szemben a színésznővel, ha értitek mire gondolok. Nehéz túlhaladni az általa indukált energiákon, melyek egyszer garantáltan megdolgoznak azokért az igazán őszinte könnyekért, amiket őérte hullatunk, nem pedig betegsége miatt. Pedig az sokszor kíméletlenül csap le rá, lévén, hogy egy jeles kommunikációs professzor szerepét kapta, aki ha lehet, fel is használ mindent (de leginkább iPhone-ját), csak hogy felülkerekedjen szakmájának legnagyobb félelmén, de leginkább kezdetleges öngyilkossági hajlamán.

still-alice.jpeg

Talán pont az a hibája ennek a küzdelemnek, hogy a szó pozitívan és negatívan vett értelmében is hétköznapivá, sőt mondhatni következetessé válik: Alice olyannyira tisztában van betegségének erejével, hogy – nem megszokott módon – ő az, aki családját bevonja kezdetekkor, és nem pedig fordítva (ha úgy tetszik, filmszerűen) kell a kegyeiben járni azért, hogy ne adja fel már az első napon. Egy ilyen vonás pedig elég szimpatikus ugyan, de a későbbiekben sem hoz kirívóbb (meseszerűbb) tetteket: nem igazán történik több annál, mint amit egyébként is ismerünk a kórról. Látjuk, miért szenvedünk tőle, meg azt is, mi tud mégis ilyenkor örömöt okozni, de a reményt, melyért érdemes lett volna még egy-két jelenetet idealizálni, már nem. Kár, mert ez így inkább egy betegség tragédiája, mintsem az élet drámája. Lehet előbbi jobban üt, most sincs ez másképp, mégis inkább utóbbiba vágynánk. 6,5/10

11008058_856948311039310_5449260091132351247_n.pngA filmet a 22. Titanic Nemzetközi Filmfesztiválon tekintettük meg.

További vetítések: 
április 17. péntek 20:45 - Uránia


Jegyinfók a képre kattintva. Hazai forgalmazásról nincs hír.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://supernaturalmovies.blog.hu/api/trackback/id/tr277359558

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kreff03 2015.04.14. 20:38:22

A mindenség elmélete nem Hawking és az ALS, hanem Hawking és a felesége (és az ALS) történetéről szól. Nem láttam még a Still Alice-t, de ha "inkább egy betegség tragédiája, mintsem az élet drámája", ahogy mondod, akkor a Theory pont utóbbiban erősebb. És abban kifejezetten jó, legalábbis szerintem.

"Hisztérikus szélsőségek" és "nemtörődöm reményvesztettség" alatt mit értesz? :D

theivan 2015.04.14. 22:54:32

@kreff03: az oké, hogy a romantikája eléggé rendben volt, de nekem fura volt Hawking életét úgy végignézni, hogy remélni akarása úgy emelkedett a mélyből a magasba, hogy ezen a két végleten kívül másképp árnyékolt dimenzióját már fel se tudnám eleveníteni. Ahogy írod, valóban az élet drámája, ami nekem mégis kissé szagtalan. Egy szinten van nálam a két film, amihez a kórokat csak összehasonlításképp említettem.
süti beállítások módosítása