A leggyengébb Dragon Ball Z-movie után a készítőknek kutya kötelességük volt valami olyannal előrukkolniuk, ami méltó a korábbi, illetve bármely Dragon Ball alkotáshoz. Brolyt elhagyva, Janembához fordultak segítségért, aki az első kinézete ellenére az egyik legjobb egészestés főgonosz lett a moviek történetében. Röviden és tömören… sikerült kijavítani a hibákat, és újra a csúcson pörög a DBZ.
Janemba elszabadul, a halottak pedig visszatérnek az élők sorába. A két világ lassacskán egybefolyik, és a rendszer teljesen felborul. A túlvilág nincs többé. Egyetlen egy esély van a túlélésre és a világ helyreállítására, mégpedig az, ha legyőzik a gonosz és kövér Janembát. Persze mondani a könnyű, a gonosz második formája nem ismer kegyelmet…
Kellett már a vérfrissítés a szériába, mert a Brolys szálak kezdtek egyre erőltetettebbek lenni. Janemba feltűnése pedig jót tett a 12. mozifilmnek. Igazság szerint ez se volt több, mint a legtöbb mozi, ám a kiváló főgonosznak, valamint az élvezhető történetnek hála mégis sikerült újra élettel megtölteni a szériát. A coolságfaktor konkrétan ki volt maxolva, hiszen nem csak ssj1-2-es szinteket láthattunk, hanem Goku ssj3-as formáját is. Azonban a győzelemhez ez sem volt elég, mert ide már egy olyan erőszint kellett, ami meghaladta a szuper csillagharcos erejét. Így jött a képbe az a bizonyos fúzió, amivel a sorozatban, Goten és Trunks felvették a harcot Buu-val. Ergo, nem Vegetot láthattuk a képernyőn (tehát nem a fülbevalókkal egyesültek), hanem a fúzió végeredményét, Gogetát.
Egy új, korábban ismeretlen harcost, aki elemi erővel bírt, és tudta másodpercek alatt átküldeni a másvilágra a film főgonoszát. A készítők sok karaktert mozgattak és még több harcot tuszkoltak a játékidőbe, aminek az lett a végeredménye, hogy mi rajongók, nagyon is jól szórakoztunk.