Nem kellett sokat várni arra, hogy a nagysikerű Mortal Kombat első része után a New Line Cinemanál elkészítsék a folytatást is, a Második menetet. Bár köztudott, hogy az első epizód sem éri el a csúcsminőséget, de Paul W.S. Anderson akcióorgiája legalább arra jó volt, hogy átadja a játékok hangulatát egy élőszereplő feldolgozásban. Mindenki tisztában van vele, hogy a végeredmény szar lett, de az egyedi stílus és hangvételnek köszönhetően az évek folyamán mégis klasszikussá tudott avanzsálódni a mozifilm, aminek a folytatásából pont az veszett ki, ami naggyá tette az elsőt. Ez már színtiszta, nézhetetlen zs-kategória.

Shao Kahn megsérti a Mortal Kombat szent szabályait, hogy megkaparinthassa magának a Föld nevű bolygót. Csatasorba állítja rettenetese kegyetlenségükről osztagát, mely olyan tagokból áll, mint Sindel, a valaha gyönyörű királynő, aki mára alig több, mint élő halott, Mortaro, a kentaur, valamint Ermac, a titokzatos vörös nindzsa, a telekinetikus erők nagymestere. A föld minden reménye maroknyi harcos, Rayden, Liu Kang, Kitana, Sonya Blade, Johnny Cage és Jax önfeláldozásán és hősiességén múlik…

John R. Leonetti nem értette meg, hogy mi az a Mortal Kombat. Egy olyan filmet szeretett volna elkészíteni, ami többet nyújt, mint maga a játékok, illetve az előző film. Ez nem feltétlenül rossz, de amikor valaki nem tudja a helyén kezelni a dolgokat, akkor olyan katasztrofálisra sikeredett munkát fog letenni az asztalra, mint a Második menet. Persze az évek megszépítik az emlékeket és a nosztalgiafaktor megnő, de van, amikor ezek a külső tényezők sem tudják befolyásolni egy adott film megítélését. Leonetti ott rontotta el, hogy túl komolyan vette a munkáját. Kevés humor és még kevesebb geekfaktor került a játékidőbe. A Mortal Kombat folytatása már csak egy mérhetetlenül gagyi alkotás legalapvetőbb jellegzetességeit tudta felmutatni.

Nem volt stílusa, nem láthattunk értékelhetően koreografált küzdelmeket, a CGI bántóan rosszra sikerült, emellett hiába találkozhattunk több karakterrel a játékidő alatt, amikor egyikőjük se kapott akkora teret, hogy megmutassa mire is képes. Konkrétan ketrecbe voltak zárva. Az olyan alapvető bakikat, mint Johnny Cage halála vagy a Rayden, Sonya Blade és Cage karaktereket megformáló színészek lecserélését már meg se merem említeni…

Így tehát arra a végeredményre tudok jutni, hogy ezt a filmet kár volt leforgatni, mert a készítők képtelenek voltak megismételni azt, amire sok rajongó vágyott. Egy tökös Mortal Kombat filmre, ami nem szól másról, csak a bunyókról. 2/10