A 90-es évek elején a Midway cég hatalmasat robbantott, amikor árkád automatákra kifejlesztette a Mortal Kombat nevezetű véresen brutális verekedős játékot. Az akkori egyeduralkodó (?) Street Fighter méltó ellenfélre talált. Az évek során a játéktermi gépek mellett a konzolokon és a pc-ken is megjelent az MK, ami a mai napig hatalmas népszerűségnek örvend. Egy ekkora sikertörténet egyértelmű, hogy filmvászonra is fel fog kerülni előbb vagy utóbb, és ez meg is történt 1995-ben.
Kilenc generáció óta egy kegyetlen mágus gyakorolja a hatalmat az emberiség felett. Amennyiben tizedszer is sikerül megnyernie a Mortal Kombat versenysorozatot, akkor a világ a kipusztulás szélére sodródik, és a Gonosz fog uralkodni. Ezt meg kell akadályozni. Itt jön a képbe Raiden és „csapata”, akik néhány bölcs szó után összeállnak, hogy együttes erővel pusztítsák el Shang Tsung-ot…
Még anno a sárga kazettás nintendo korában kezdtem el játszani a Mortal Kombat 3. részével (még meg is van :P ), és már akkor elkapott az MK hangulata. Liu Kang volt akkoriban a kedvencem, ám ez a pc-s Mortal Kombat 4-ben megváltozott, mert akkor már Sub-Zero és Scorpion lett a nagy ász. Sajna azaz időszak eltelt, és közben a Mortal Kombat iránti rajongásom is alábbhagyott, de olykor-olykor még beugrott néhány remek nosztalgikus pillanat, és ebben nagyban közrejátszott a játék alapján készült film is, melyet a jó öreg Paul W.S. Anderson rendezett meg az 1995-ös évben.
Igazság szerint kurva nehéz erről a játékról jó filmet csinálni, és igen… Paul Andersonnak sem sikerült, ám mégis klasszikussá avanzsált a filmje, holott a minősége katasztrofális. Egy játéktermi 2D-s verekedős játékról van szó ugyebár, aminek egy célja van, hogy minél jobban elverd az ellenfeledet. Na, akkor ebből mégis hogyan kéne készíteni egy egész estés filmet, aminek természetesen van története, vannak karakterei, akiket ráadásul illene feltölteni némi érzelemmel, beszéddel, stb. A forgatókönyvírás Kevin Droney feladata volt, aki az első menetben akkor K.O.-t kapott, hogy többé nem tudott felállni, és ez a végeredményen is látszódott. Bár, a film a kegyetlenül rossz, és a zseniális titulust is magáénak tudhatja, de igazából egyik jelzőt sem lehet 100%-osan ráaggatni.
Egy olyan filmről beszélünk, amiben a népszerű karakterek egy fikarcnyit sem képesek fejlődni, és a film végén is ugyanazt tolják, mint az elején. Egy láthatatlan madzagon húzzák őket, de mindezt nagyon látványosan. Emellett a verekedések koreográfiája pont annyira fantáziadús, mint egy üres papírlap, de mit számít ez, amikor felcsendül a legendás Mortal Kombat zene, ami feledtet minden hibát, és olyan szintre emeli az alkotást, ahová csak nagyon kevés film képes felkerülni. Azokban a percekben egyszerűen zseniális a film, de természetesen gyorsan visszacsöppenünk a gumi Goro általi világba, amiben hiába néznek ki Sub-Zero trükkjei kegyetlenül jól, amikor a karakter – Scorpionnal együtt – semmit nem ér. Mondjuk a nagy Goro se sok vizet zavar azon kívül, hogy folyton ordít, és legyőz egy mezei bunyóst. Christopher Lambert Raiden-e nagyon bölcs, de a tanításait egy alsó tagozatos diák is át tudná adni a Liu Kang, Johnny Cage, Sonya Blade hármasnak. No, mindegy… Cary-Hiroyuki Tagawa azért hatásos, és vicces is egyben, de azért jó Shang Tsung volt.
A Mortal Kombat tehát összességében nagyon rossz film, de mégis képes átadni a játék hangulatát, így a rajongóknak mindenképpen ajánlott. Paul W.S. Anderson bár első ránézésre nem alkotott maradandót, de azért én megajánlok neki egy ˝Minden idők egyik legjobb ZS-kategóriás filmje„ díjat, amit azért valljuk be, meg is érdemel. 6/10
